10. Fejezet Újra egyedül!

 
Nem hittem a fülemnek. Hidegvérű gazember! Leplezetlen megvetéssel mértem végig. Az acélkék szempár pillantásától végigfutott a hátamon a hideg.
- Ennyire ostobának tartasz? - elképedve bámultam Damonra - Majd ha a nyárfa havazik. Vagy még akkor sem...
- Ha, nem, hát nem! – törődött bele látszólag a visszautasításba. Azonban azzal nagyon is tisztában voltam, hogy Damon nem tűri az ellentmondást. Szemmel láthatóan hozzászokott, hogy minden az akarata szerint történik, ezért biztos voltam benne, hogy nem fogja annyiban hagyni az imént történteket.
- Mikorra tervezitek a boszilátogatást? – váltott hirtelen témát.
Aha, tényleg nem lehetnek előtte titkaim, még Selenáról is tud. Ami csak egyet jelenhet. Kihallgatta a beszélgetésünket Jennivel. A barátnőmre gondolva elszégyelltem magam. Napok óta felé se néztem, még csak fel sem hívtam, ezért elhatároztam, amint Damon méltóztat végre magamra hagyni, felhívom. Nem tagadom, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, miért érdekli őt ennyire Selena, így nem állhattam meg, hogy ne kérdezzek rá.
- Talán a Selenával is terveid vannak?
 - Meglehet… - jött a rideg válasz. Egy pillanatra mintha fájdalmas kifejezés jelent volna meg a szemében, ám azon nyomban ki is hunyt. Újból a kemény, hideg Damon tekintett rám közönyösen.
- Netalán azt tervezed, hogy elkísérsz minket? – puhatolóztam.
- A barátnőd itthon marad, csak te és én megyünk. – jelentette ki.
- Arról ne is álmodj! - vetettem oda ingerülten.
- Megvannak a módszereim, hogy engedelmességre bírjam az olyan makacs lányokat is mint te. – válaszolta vészjóslóan lágy hangon, s gúnyosan felhúzta a szemöldökét.
- Gondolom… – morogtam.

Tudtam, hogy ennek a beszélgetésnek minél előbb véget kell vetnem. A kezeim ökölbe szorultak, alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne essek neki. A pofátlansága, pedig egyre csak szította a dühömet. Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy szántszándékkal bosszant.
Talán valóban az a célja, hogy elboruljon az agyam, és ismét felpofozzam? Ha viszont erre vár, ideje keresztülhúzni a számításait. Nyugodtan odasétálok az ajtóhoz, és kitessékelem rajta. – határoztam el. A döntést tett követte. A nyitott ajtóban állva, szólaltam meg újra.
- Szeretném, ha most elmennél. Menj vadászni, vagy cserkész be egy óvatlan csajszit, csak hagyj végre magamra. – fakadtam ki. Szerencsére Damon, értette a célzást, és szinte azonnal az ajtónál termett. A haragtól állkapcsa megfeszült, kék szeme mérgesen villogott.
- Visszajövök, méghozzá nemsokára. Megígérem! – szólt jéghidegen, majd egy szempillantás alatt köddé vált.

Mintha egy mázsás kődarab szakadt volna le a mellkasomról, olyannyira megkönnyebbültem, Damon távozását követően. Felkaptam a telefonom, és azonnal tárcsáztam Jennit.
- Szia Viv, már azt hittem, megfeledkeztél rólam. – szólt bele.
- Ne haragudj Jenny, nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem! – szabadkoztam – Az életem alapjaiban változott meg ebben a pár napban. Rengeteg a mesélnivalóm, és lenne egy kérésem is.
- Na, ki vele! – viccelődött.
- Néhány napra, elfogadnál lakótársadnak?
- Ilyen nagy a baj? – kíváncsiskodott. – Mindig szívesen látlak. Mikor jössz?
- Összepakolom a holmimat és indulok! És Jenny köszönöm, hogy befogadsz! – feleltem hálásan. Húsz perc elteltével, már úton voltam Jennihez.

A barátnőm már a kapuban várt, amint meglátott elém szaladt, és a nyakamba borult.
- Szia, elveszett barátnőm! – kacsintott rám – Most szépen bemegyünk, és mindent elmesélsz…
A szobámban, gyorsan kipakoltam a ruháimat. A nyitott ajtón keresztül megcsapta az orromat, a frissen főtt kávé illata, ezért egyenesen a konyhába indultam. Jenny már türelmetlenül várta a beszámolómat. Mindkettőnknek töltött, egy-egy csésze kávét, elindult a nappaliba és amint végre kényelmesen elhelyezkedtünk, belekezdtem a mondandómba, de előre figyelmeztettem, hogy ne vágjon közbe egyszer sem.

- Másnap, miután hazamentem tőled, megjelent nálam Rowena. Állítólag a házát újítják fel, ezért befogadtam. Tudtam, hogy bajt hoz rám, mégis befogadtam. Te is tudod, mennyire elmaradtam a fordítással, a vámpírhistória miatt – Jenny válaszképp bólintott, ezért folytattam tovább a mesélést.
 - Egész nap a kéziratokon dolgoztam, Rowena pedig este bement a városba. Szokás szerint nem egyedül tért haza. Pechemre a Salvatore testvéreket szedte fel, és hívta be a házamba. Elegem lett a bújkálásból ezért Damon előtt felfedtem a kilétemet majd felpofoztam. Mint kiderült végig tudott rólam, és csak játszadozott velem. Ma reggel elmenekültem a rétemre, ahol kibékültem Jasonnel. Hazaérve, Damon a szobámban várt rám, végignézte, ahogy leveszem a vizes ruháimat, majd nem sokkal ezután megigézte Rowenát és Jasont. Mindketten eltűntek , sőt Rowena végleg hazautazott. Amikor az igézéssel elérte, hogy ketten  maradjunk a házban,felajánlotta, hogy legyek a szeretője, én pedig kidobtam. Röviden, ennyi lenne a történet. Mostmár kérdezhetsz!