19. Fejezet Edward.

- Nem szívesen zavarom meg az újabb vetkőzőszámodat - szólalt meg Damon csevegő stílusban - , de nehezedre esne, ha kevésbé riszálnád, azt a formás kis hátsódat?
- Nem, nem riszálom a fenekem! – jelentettem ki felháborodottan. Damon úgy nézett rám, ahogy egy ragadozó szemrevételezi az áldozatát.
- Ebből a szögből teljesen úgy látszott, és őrülten csábos volt.
- Damon, légy szíves nem bámuld a fenekem! – fel nem foghattam mi ütött belé.
- Sajnálom, férfi vagyok nem szerzetes.
- Jó, akkor esetleg próbáld meg elképzelni, hogy én meg apáca vagyok! - Damon hangos nevetéssel fogadta a válaszomat. Én pedig zavarral, vegyes kétségbeeséssel meredtem rá. Tüzes pillantásával, lassan, tetőtől talpig végigmért.
- Bocs, de egyszerűen nem tudlak elképzelni apácának. – megrázta a fejét és újra felnevetett.

Kezdett dühíteni, hogy rajtam szórakozik, ezért gyorsan elvettem az ágyról a ruhámat és pillanatok alatt, magamra kapkodtam.
- Vivien, meddig akarsz még menekülni? A sorsod elöl, úgysem futhatsz el. – bölcselkedett Damon.
- Te nem is olyan régen, már vázoltad a sorsomat. Eljátszadozol velem és majd ha rám unsz, kíméletesen ugyan, de megölsz. Köszönöm, de ebből nem kérek! És ha most megbocsátasz, szeretnék végre enni, pár falatot!
Némán indultam a konyhába, felderíteni az élelmiszerkészletet. A gyomrom már igencsak méltatlankodott, hiszen, az utóbbi időben, alig ettem valamit. Készítettem két igen kiadós sonkás szendvicset, töltöttem hozzá egy pohár tejet és elindultam a nappaliba. Még a hajó a felderítése közben felfedeztem az egyik polcon, az Alkonyat DVD-t, és elhatároztam amint lehetőségem lesz rá, újra megnézem.

Tagadhatatlan, hogy Edward Cullen már az első pillanatban megfogott, annak ellenére, hogy képzeletbeli személy. Azóta megismertem két, hús-vér vámpírt, és most a páros gonoszabb felével, együtt hajózunk egy számomra ismeretlen szigetre. Tudom Damonnak határozott szándékai, vannak, ezzel az utazással. Ezek közül az egyik az, hogy megtörje az akaratomat, és az ágyába csaljon. Hát, ehhez nekem is lesz egy- két szavam, kitartok az elhatározásom mellett, kitérek Damon útjából, és erős maradok. Jó, tudom, ezt nehéz lesz megoldani, főleg itt a hajón, ahol szinte össze vagyunk zárva. Damon már elkezdte az ostromot, és addig nem is fog leállni, amíg el nem éri a célját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hidegen hagynak az érintései és a csókjai, sajnos épp az ellenkezője igaz. A testem minden porcikája beleremeg, ha csak hozzám ér. Hacsak a szembe néz, a pulzusom azonnal felszökik az egekbe, a csókjáról nem is beszélve. Viszont a tudat, hogy csak játszik velem, erőt ad ahhoz, hogy ne hódoljak be neki. Tudom, ha más lenne a helyemben, biztosan nem lázadozna, és készségesen teljesítené, Damon minden kívánságát. – elmélkedtem magamban.

A tv-hez léptem és elindítottam a DVD-t. A türelmetlenségem dacára, sem tekertem bele a filmbe. Türelmesen néztem végig, Bella költözését, közben kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Hamarosan következett a az ebédlői jelenet, megjelent Edward az ajtóban, én pedig ismételten kikerekedett szemekkel bámultam. Lenyűgözött a megjelenése. Mint egy szerelmes kamasz, tapadtam a képernyőre, és lestem minden mozdulatát.


- Na, ne! – törte meg a varázst Damon gúnyos hangja – Te ezekre, a nyálas szépfiúkra buksz? Damon haján, még néhány vízcsepp fénylett, fekete pólóját, ingre cserélte. Észbontóan szexin nézett ki. Gyanítottam, hogy az ostrom folytatására készül. A hangjában megbúvó mellékzönge, ellenben megragadta a figyelmemet. Hangszíne nemtetszésről árulkodott, ami bevallom igencsak meglepett.
- Edward, álmaim pasija lenne, ha létezne! – vágtam vissza.
Damon tekintete elsötétült, ajkait összepréselte, megragadta a vállamat és mélyen a szemembe nézett.
- Miért kezdtél el kutatni utánunk?
- Ez a film , adta az ötletet, hogy nézzek utána a létezéseteknek. – mutattam a képernyőre. – Jobban mondva Edward Cullen karaktere.

- Egy kitalált alak miatt kezdtél vámpírkutatásba? – hangja csöpögött a gúnytól. – Vagy netalán, belezúgtál a színészbe, aki eljátszotta Edwardot?
Tekintetével szinte felnyársalt, úgy mért végig tetőtől- talpig.
- Nem zúgtam bele, hogy a te szavaiddal éljek. Bár bevallom, nem rossz pasi. Viszont te le sem tagadhatod, hogy egy képzeletbeli személyben ellenfelet látsz! – ütöttem vissza a labdát – Csak nem vagy féltékeny?
- Túl sokat képzelsz magadról Vivien! Nekünk vámpíroknak nincsenek érzéseink. Ha pedig történetesen, a férfias vágyaimat akarom kiélni, bármikor és bárhol találok egy készséges leányzót.
- Aha! – morogtam a bajszom alatt.
- Ami rólad egyáltalán nem mondható el. Sőt, ha még sokáig játszadozol, az idegeimmel… – sziszegte Damon, elharapva a mondat végét.
 Szeme kékje pillanatok alatt, feketébe váltott. Ajkai között, megjelenő szemfogai láttán, nem kellett Einsteinnek lennem, hogy tudjam, épp most, fenyegetett meg halálosan. Azonnal a meggondolatlan ígéretem, jutott eszembe. Csupán néhány órája, hogy felajánlottam neki a vérem. Már nem visszakozhatok, kettesben vagyunk, nincs senki, aki megvédhetne tőle. Lelkileg megtörve, csendben hagytam el helyiséget. A félelem uralta minden mozdulatomat és léptemet. Kis idő múlva a fedélzeten találtam magam. A hullámok, lágyan fodrozódtak, a végtelen víztükrön. Víz és víz amerre csak a szem ellát. Erre a látványra volt, most a legkevésbé szükségem. Az amúgy sem rózsás, hangulatomon, a végeláthatalan víztömeg látványa csak még inkább rontott. Ráébresztett mennyire ki vagyok szolgáltatva Damonnak. Magamban elátkoztam azt a napot, amikor rátaláltam a neten a Salvatore testvérekre. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, mindent másképp csinálnék, és kordában tartanám, az amúgy fékezhetetlen kíváncsiságomat, ami miatt most, nyakig ülök a pácban. Gondolataimba merülve, bámultam a végtelen tengert, a korlátnak támaszkodva. Néhány pillanattal később pedig már tehetetlenül zuhantam a vízbe. A fájdalom átjárta az egész testemet, a halántékomből vér csordogált. Mielőtt összecsaptak a fejem fölött a hullámok, minden erőmet összeszedve, tettem egy utolsó kísérletet a menekülésre. Hatalmas kínok közt, felhúztam magam a víz felszínére, és amilyen hangosan csak tudtam, Damon nevét kiáltottam, és hagytam, hogy  körülöleljen  a sötétség!