11. Fejezet Selena és az Ősatya

Jenny kérdéseire viszont, már nem maradt idő. Amint elhangzott a számból az utolsó mondat, megszólalt a telefonja, és mint kiderült Selena hívta, hogy azonnal induljunk el hozzá.
A lelkem mélyén éreztem, hogy, rendkívül fontos dolgot akar közölni velünk. Sőt mi több abban is biztos voltam, hogy a vámpírokhoz van köze. Egy pillanatig sem hezitáltunk, kocsiba ültünk és elindultunk Paymoutba. A közel egyórás út, néma csendben telt. Mindketten azon tanakodtunk, mi vár majd ránk a boszinál. Már besötétedett mire, megérkeztünk Paymoutba.
Jenny egy takaros kis házikó előtt állította le a kocsit, amiről senki meg nem mondta volna, hogy ez egy boszorkány otthona. Az ajtó hirtelen kitárult és megjelent egy a negyvenes éveiben járó, alacsony, kicsit tömzsi, víg kedélyű nő.
- Szervusztok! Örülök, hogy ilyen gyorsan ideértetek. Fáradjatok beljebb!
A házba belépve, gyorsan körbejártattam tekintetem a berendezésen, titokban a boszi szentélyét keresve.
- A mindentlátó üveggömböt keresed? – érdeklődött barátságosan.
- Ühüm… - motyogtam zavartan.
- Azt még az őseim használták, a modern technika bennünket, boszikat is utolért. Menjetek a fogadószobába, azonnal jövök én is. Jennifer te már ismered az utat, mutasd meg a barátnődnek.
A fogadószobában ért az első kellemetlen meglepetés. Amint beléptem megpillantottam a Salvatore testvéreket. Stefan egy világosbarna bőrkanapén ült, Damon pedig hanyag testtartásban támaszkodott a szoba sarkában elhelyezett bárpultnak.
- Ezek meg mit keresnek itt? – néztünk össze Jennivel. Stefantól hamarosan meg is kaptuk a választ.
- Selena felhívott minket, hogy azonnal jöjjünk ide.
- Nekünk is ugyanezt mondta. – válaszolta Jenny.
- Mi még nem ismerjük egymást! A nevem Stefan Salvatore. – lépett közelebb Stefan a barátnőmhöz Jenny csaknem dadogva mutatkozott be, amit Stefan kézcsókkal köszönt meg.  Tekintetüket le sem véve egymásról, kezdtek halk beszélgetésbe. Damon mindezt egy gúnyos mosollyal nyugtázta. Stefan és Jenny helyet foglalt a kanapén, én pedig bevackoltam magam a Damontól legtávolabb eső fotelba. Szerettem volna már választ kapni az ittlétünk okára. Pár perc elteltével végre megjelent az ajtóban Selana.
- Rendkívül gonosz erő jelenlétét érzékeltem a városotokban, és itt most nem a Salvatore testvéreket értem. – tekintett Damonra, akinek egyből eltűnt a gúnyos vigyor a képéről.
- Hogy jobban megértsétek milyen veszedelmes erővel, van dolgunk, térjünk vissza a kezdetekhez! A vámpírok Ősatyjához. Káinból, az első gyilkosból lett a legelső vámpír. Mint tudjátok, a Biblia szerint Éva két gyermeket szült Ádámnak: Káint és Ábelt. Mikor Káin és Ábel áldozatot mutatott be Istennek az Úr Ábel áldozatát örömmel fogadta, Káinét viszont nem. Káin ezért megölte testvérét, s e bűnért Isten száműzte őt. Három angyal kereste fel Káint száműzetésében, s elmondták neki, hogy csupán kérnie kell Istent, hogy bocsásson meg neki és száműzetése véget ér. Ő ezt háromszor utasította vissza, s ezért Isten megátkozta, így ő lett az első vámpír, minden vámpírok atyja. A vámpírok generációja azt jelöli, hogy a Vértestvér milyen messze áll Káintól, minden vámpír apjától. Minél messzebb állnak Káintól annál hígabb a vérük, s annál gyengébbek. Egy Vértestvér egy Káinhoz közelebb álló vámpír vérének megivása által átkerül annak nemzedékébe.
- Ez azt jelenti, hogy Damon és én a Vérvonal legalján vagyunk, és csak akkor lehetünk erősebbek, ha egy Ősvámpír véréből iszunk? – kérdezte Stefan.
- Pontosan!  Ti mondhatni a leggyengébbek vagytok, a vámpírok nemzedékében. Még nem birtokolhatjátok azt a tudást, amit a Káinhoz közel állók. A gonosz erő, ami most jelen van Modburyben , viszont sok évszázadra nyúlik vissza, így különösen nehéz lesz elpusztítani.
- Akkor mégis hogyan, végezzünk vele? – kíváncsiskodott Damon. Arca elgondolkodóvá vált. Látszott rajta, hogy az eddig elhangzottak, valóban felkeltették a figyelmét.
- Míg benneteket a szívbe szúrt karó elpusztít, addig az ősi vámpírokat csupán megbénítja. Mélyálomba, tetszhalott állapotba kerülnek, amely addig tart, amíg a sebeik be nem gyógyulnak. Ilyenkor viszont a szívük védetté válik a beléhatoló karó ellen, mely egyszerűen porrá omlik.  Elpusztítani csak úgy lehet őket, ha levágjátok, a fejüket és elégetitek a testüket.
- Jó lenne tudni, mégis kit kell majd lefejezni és felgyújtani? – puhatolózott Damon.
 - Tudomásom szerint, ezen a környéken csak két vámpír birtokolja azt az erőt, aminek a jelenlétét érzem. Mindketten közel járnak már az ezredik évükhöz. Veszedelmes szörnyetegek, akik megszámlálhatatlan ember életét oltották ki az elmúlt évszázadok alatt.
- Neveket kérünk! – szólalt meg egyszerre Stefan és Damon.
- Alexander Kenway és Sebastian Lewin. Nagyon óvatosan és megfontoltan kell eljárnotok, a vadászat során. A legapróbb hiba is az életetekbe kerülhet.Most viszont térjünk át, arra, amiért Vivient és Jennifer elhívtam. Az egész várost, nem tudom megóvni, viszont benneteket igen. – nézett rám bátorítóan Selena, hisz észrevette, hogy az eddig hallottaktól, iszonyatosan megrémültem. Az arcomra tette a kezét, aminek hatására eltűnt a félelmem, majd pillanatokon belül végtelen nyugalom árasztott el. Amint megbizonyosodott róla, hogy megnyugodtam, a Salvatore testvérek felé fordult és így szólt.
- Srácok, a ti dolgotok lesz megvédeni a Jennifert és Vivient.
- Számíthatsz ránk! – szólalt meg Stefan, Jenny kezét szorongatva.
- Damon? – nézett rá kérdőn a boszi. Damon válaszképpen csak bólintott. Mélyen belül éreztem, hogy Selena még tartogat valami meglepetést.
- A vadászat idejére, költözzetek oda a lányokhoz. Úgy gondolom, ésszerű a javaslatom. Egyetértetek vele? – puhatolózott óvatosan Selena.
- Nagyszerű elgondolás… – válaszolt Damon, a kaján vigyor ismét visszatért az arcára – Stefan beköltözik Jennihez, én pedig Vivienhez.
- Nagyon jó! Viszont, van valami, amit még tudnotok kell. Alexander és Sebastian, képesek arra, hogy más vámpírok számára is láthatatlanok maradjanak. Ezért azt javaslom, hogy a külvilág felé, játszátok el, hogy egy pár vagytok...
-