Boldog Karácsonyt kívánok,minden kedves olvasómnak!

19. Fejezet Edward.

- Nem szívesen zavarom meg az újabb vetkőzőszámodat - szólalt meg Damon csevegő stílusban - , de nehezedre esne, ha kevésbé riszálnád, azt a formás kis hátsódat?
- Nem, nem riszálom a fenekem! – jelentettem ki felháborodottan. Damon úgy nézett rám, ahogy egy ragadozó szemrevételezi az áldozatát.
- Ebből a szögből teljesen úgy látszott, és őrülten csábos volt.
- Damon, légy szíves nem bámuld a fenekem! – fel nem foghattam mi ütött belé.
- Sajnálom, férfi vagyok nem szerzetes.
- Jó, akkor esetleg próbáld meg elképzelni, hogy én meg apáca vagyok! - Damon hangos nevetéssel fogadta a válaszomat. Én pedig zavarral, vegyes kétségbeeséssel meredtem rá. Tüzes pillantásával, lassan, tetőtől talpig végigmért.
- Bocs, de egyszerűen nem tudlak elképzelni apácának. – megrázta a fejét és újra felnevetett.

Kezdett dühíteni, hogy rajtam szórakozik, ezért gyorsan elvettem az ágyról a ruhámat és pillanatok alatt, magamra kapkodtam.
- Vivien, meddig akarsz még menekülni? A sorsod elöl, úgysem futhatsz el. – bölcselkedett Damon.
- Te nem is olyan régen, már vázoltad a sorsomat. Eljátszadozol velem és majd ha rám unsz, kíméletesen ugyan, de megölsz. Köszönöm, de ebből nem kérek! És ha most megbocsátasz, szeretnék végre enni, pár falatot!
Némán indultam a konyhába, felderíteni az élelmiszerkészletet. A gyomrom már igencsak méltatlankodott, hiszen, az utóbbi időben, alig ettem valamit. Készítettem két igen kiadós sonkás szendvicset, töltöttem hozzá egy pohár tejet és elindultam a nappaliba. Még a hajó a felderítése közben felfedeztem az egyik polcon, az Alkonyat DVD-t, és elhatároztam amint lehetőségem lesz rá, újra megnézem.

Tagadhatatlan, hogy Edward Cullen már az első pillanatban megfogott, annak ellenére, hogy képzeletbeli személy. Azóta megismertem két, hús-vér vámpírt, és most a páros gonoszabb felével, együtt hajózunk egy számomra ismeretlen szigetre. Tudom Damonnak határozott szándékai, vannak, ezzel az utazással. Ezek közül az egyik az, hogy megtörje az akaratomat, és az ágyába csaljon. Hát, ehhez nekem is lesz egy- két szavam, kitartok az elhatározásom mellett, kitérek Damon útjából, és erős maradok. Jó, tudom, ezt nehéz lesz megoldani, főleg itt a hajón, ahol szinte össze vagyunk zárva. Damon már elkezdte az ostromot, és addig nem is fog leállni, amíg el nem éri a célját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hidegen hagynak az érintései és a csókjai, sajnos épp az ellenkezője igaz. A testem minden porcikája beleremeg, ha csak hozzám ér. Hacsak a szembe néz, a pulzusom azonnal felszökik az egekbe, a csókjáról nem is beszélve. Viszont a tudat, hogy csak játszik velem, erőt ad ahhoz, hogy ne hódoljak be neki. Tudom, ha más lenne a helyemben, biztosan nem lázadozna, és készségesen teljesítené, Damon minden kívánságát. – elmélkedtem magamban.

A tv-hez léptem és elindítottam a DVD-t. A türelmetlenségem dacára, sem tekertem bele a filmbe. Türelmesen néztem végig, Bella költözését, közben kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Hamarosan következett a az ebédlői jelenet, megjelent Edward az ajtóban, én pedig ismételten kikerekedett szemekkel bámultam. Lenyűgözött a megjelenése. Mint egy szerelmes kamasz, tapadtam a képernyőre, és lestem minden mozdulatát.


- Na, ne! – törte meg a varázst Damon gúnyos hangja – Te ezekre, a nyálas szépfiúkra buksz? Damon haján, még néhány vízcsepp fénylett, fekete pólóját, ingre cserélte. Észbontóan szexin nézett ki. Gyanítottam, hogy az ostrom folytatására készül. A hangjában megbúvó mellékzönge, ellenben megragadta a figyelmemet. Hangszíne nemtetszésről árulkodott, ami bevallom igencsak meglepett.
- Edward, álmaim pasija lenne, ha létezne! – vágtam vissza.
Damon tekintete elsötétült, ajkait összepréselte, megragadta a vállamat és mélyen a szemembe nézett.
- Miért kezdtél el kutatni utánunk?
- Ez a film , adta az ötletet, hogy nézzek utána a létezéseteknek. – mutattam a képernyőre. – Jobban mondva Edward Cullen karaktere.

- Egy kitalált alak miatt kezdtél vámpírkutatásba? – hangja csöpögött a gúnytól. – Vagy netalán, belezúgtál a színészbe, aki eljátszotta Edwardot?
Tekintetével szinte felnyársalt, úgy mért végig tetőtől- talpig.
- Nem zúgtam bele, hogy a te szavaiddal éljek. Bár bevallom, nem rossz pasi. Viszont te le sem tagadhatod, hogy egy képzeletbeli személyben ellenfelet látsz! – ütöttem vissza a labdát – Csak nem vagy féltékeny?
- Túl sokat képzelsz magadról Vivien! Nekünk vámpíroknak nincsenek érzéseink. Ha pedig történetesen, a férfias vágyaimat akarom kiélni, bármikor és bárhol találok egy készséges leányzót.
- Aha! – morogtam a bajszom alatt.
- Ami rólad egyáltalán nem mondható el. Sőt, ha még sokáig játszadozol, az idegeimmel… – sziszegte Damon, elharapva a mondat végét.
 Szeme kékje pillanatok alatt, feketébe váltott. Ajkai között, megjelenő szemfogai láttán, nem kellett Einsteinnek lennem, hogy tudjam, épp most, fenyegetett meg halálosan. Azonnal a meggondolatlan ígéretem, jutott eszembe. Csupán néhány órája, hogy felajánlottam neki a vérem. Már nem visszakozhatok, kettesben vagyunk, nincs senki, aki megvédhetne tőle. Lelkileg megtörve, csendben hagytam el helyiséget. A félelem uralta minden mozdulatomat és léptemet. Kis idő múlva a fedélzeten találtam magam. A hullámok, lágyan fodrozódtak, a végtelen víztükrön. Víz és víz amerre csak a szem ellát. Erre a látványra volt, most a legkevésbé szükségem. Az amúgy sem rózsás, hangulatomon, a végeláthatalan víztömeg látványa csak még inkább rontott. Ráébresztett mennyire ki vagyok szolgáltatva Damonnak. Magamban elátkoztam azt a napot, amikor rátaláltam a neten a Salvatore testvérekre. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, mindent másképp csinálnék, és kordában tartanám, az amúgy fékezhetetlen kíváncsiságomat, ami miatt most, nyakig ülök a pácban. Gondolataimba merülve, bámultam a végtelen tengert, a korlátnak támaszkodva. Néhány pillanattal később pedig már tehetetlenül zuhantam a vízbe. A fájdalom átjárta az egész testemet, a halántékomből vér csordogált. Mielőtt összecsaptak a fejem fölött a hullámok, minden erőmet összeszedve, tettem egy utolsó kísérletet a menekülésre. Hatalmas kínok közt, felhúztam magam a víz felszínére, és amilyen hangosan csak tudtam, Damon nevét kiáltottam, és hagytam, hogy  körülöleljen  a sötétség!

18. fejezet. A " Csábítás "

- Dánia? Ugye csak viccelsz? – néztem rá meglepetten.
 - Öltözz át és ne kérdezősködj! Elég, ha egyelőre ennyit tudsz! – fagyos tekintetéből megértettem, hogy cseppet sincs vicces kedvében. Letettem a további kíváncsiskodásról. Jobbnak láttam, ha mostantól kezdve, csak akkor szólalok meg, ha feltétlenül muszáj. Némán vettem elő a bőröndöt és gyorsan átöltöztem. Damon minden mozdulatomat árgus szemmel leste. Figyelő tekintetétől kísérve, szálltam be a kocsiba. Tudtam, hogy csak a Harwich - Esbjerg közt közlekedő komppal juthatunk el Dániába. Viszont erre a kompra a helyfoglalást, már napokkal az utazás előtt jelezni kell. Kíváncsi voltam, Damon gondolt-e erre, mégsem szóltam egy szót sem. A kellemes meleg, olyannyira elbágyasztott, hogy a szememet már csak nehezen bírtam nyitva tartani. Lassan erőt vett rajtam a fáradtság, és kimerülten álomba merültem.

 Csaknem a teljes utat végig aludtam. Damon lágy hangja, ébresztett.
 - Ébresztő Csipkerózsika! A hajó, ami kiskegyedet elviszi Dániába, előállt. – mutatott a kikötőre.
 A hajót megpillantva, azonnal leesett, hogy nem a kompot választotta, úti célunk eléréséhez. A kikötőben egy fekete jacht horgonyzott, oldalán hatalmas betűkkel a „ Csábítás” felirat virított.
- Ez nem a Harwich-Esbjerg komp! – kínomban csak ennyit sikerült kinyögnöm.
 - De nem ám! – vigyorgott rejtélyesen Damon – Senki sem fog zavarni minket! Itt nem tudsz elmenekülni előlem, hacsak nem ugrasz a tengerbe.
- Nehogy azt mondd, hogy te leszel a hajóskapitány! – néztem rá kérdőn.
 - Miért? Talán elképzelhetetlen, hogy el tudom kormányozni, ezt a bárkát? – felhúzott szemöldöke és csúfondáros mosolya elárulta szándékát. Titokban reméltem, hogy ez is csak a szokásos, gonosz tréfáinak egyike és hamarosan megpillanthatom a kompot. Azonban minden reményem tovaszállt, s helyét a harag vette át, amint Damon kiszállt a kocsiból és elindult a hajó irányába. Félúton megfordult, kezével intett, hogy kövessem. Dühösen indultam utána, biztos voltam benne, hogy ő ezt már a kiszabadításom előtt eltervezte. Erre utalt a kikötőben horgonyzó jacht is.
 - Aljas vagy! Tőrbe csaltál! Azért akarsz Dániába vinni, hogy bevégezd Alexander tervét, ugye? - mérgesen estem neki, ott püföltem ahol értem - Személyesen akarsz átadni Sebastiannak? Tudod mit, akkor inkább a tengert… - Damon nem várta meg, hogy befejezzem a mondatot. Szorosan magához ölelt, majd pillanatokon belül a hajón találtam magam.
 - Na, ide figyelj! – sziszegte a fogai közt. Szemei mérgesen villogtak, - A te külön utad és az önfejűséged miatt kellett megterveznem a szökésünket. Sem a kompot, sem a vonatot nem vehetjük igénybe. Mindkettőt könnyű lenyomozni, és a te Sebastianod is ezekkel fogja kezdeni. Egy ismerősöm, tartozott egy kis szívességgel, így jutottam a "csábításhoz", még évekkel ezelőtt. És, hogy megnyugtassam azt a makacs kis fejecskédet, könnyedén elkormányozom, akár több ezer mérföldre is!
 
Damon szavai ráébresztettek arra, milyen igazságtalanul bántam vele. Tudtam, hogy sürgősen bocsánatot kell kérnem tőle, különben tényleg a sorsomra hagy.
- Sajnálom… - mondtam halkan, fejemet lehajtva – Hogyan tehetném jóvá? – elhatároztam, bármit is kér, megteszem.
- Hm.. – mosolygott Damon, arca lassan közeledett az enyémhez – A szökésünk tervezésekor, mindenről gondoskodtam, kivéve egy dolgot…
- Miről feledkeztél meg? – puhatolóztam, bár sejtettem hogy a válasz nem lesz ínyemre.
 - A tengeren nem tudok vadászni, úgyhogy önkéntes véradóra lesz szükségem. – szavaitól kirázott a hideg. A gondolattól, hogy Damon belém mélyeszti hegyes szemfogait, még a lélegzetem is elállt. Mégis úgy döntöttem, teljesítem a kérését.
 - Rendben, vállalom! – válaszoltam, remegő hangon.
- Jól meggondoltad? – bámult rám, hitetlenkedve – Akár meg is ölhetlek. A véred illata, átkozottul ínycsiklandó, nehéz lesz leállnom, ha egyszer megkóstolom.
 - Bízom benned! – hirtelen ötlettől vezérelve, gyors csókot nyomtam ajkára. 


Mielőtt ideje lett volna belemélyedni a csókba, gyorsan elhúzódtam és ráparancsoltam, hogy hozza fel a fedélzetre a bőröndömet. Az a férfi aki soha életében nem tűrte el senkitől a parancsolgatást, most, némán indult a kocsihoz. Éreztem, hogy sikerült megint felhúznom, ezért gyorsan elindultam, a felfedező körutamra. Három keskeny lépcső vezetett egy aprócska konyhába. A bejárat mellett, egy kényelmes sarokgarnitúrát pár lépésre tőle egy konyhaszekrényt és egy gáztűzhelyt pillantottam meg. Tovább haladva a hajó belsejébe, tágas nappalit fedeztem fel, amiben kényelmes kanapé, két fotel, beépített bár, és egy szintén beépített, hatalmas LCD - TV szolgálta a lakók kényelmét. Ebben a helyiségben a fehér és kék szín uralkodott. A falakat halványkékre festették, amihez színben passzoló puha szőnyeget választottak. Az összhatást azonban a hófehér bőrkanapé, a hozzá tartozó fotelek és a padlóig érő királykék sötétítőfüggöny tette tökéletessé. A látvány lenyűgözött. A kábulatból magamhoz térve, elindultam a kabinok irányába. A következő ajtón benyitva, nem várt meglepetés fogadott. A helység, amit kabinnak gondoltam, nem volt más, mint egy raktár. Azonnal tudtam, csak egyetlen hálófülke van a hajón. A szívem a torkomban dobogott, úgy indultam tovább a következő és egyben utolsó ajtóhoz. Belépve a szobába, azonnal szembetűnt, a tükörfal, ami egy gardróbot rejtett. Szemben a gardróbbal, csaknem az egész szobát betöltő, franciaágy állt. Az ágytól balra, nyílt a fürdő, amiben egy süllyesztett kád, egy mosdó, és egy zuhanyfülke kapott helyet. A hajón látottaktól, kezdett érlelődni bennem a gyanú, hogy a „Csábítás” nem hétköznapi jacht. 


Megfordultam, hogy elinduljak a fedélzetre, amikor az ajtóban Damonba ütköztem. Hiába próbáltam kikerülni, elállta az utamat és lépésről-lépésre terelt vissza a kabinba. Sajnos csak későn jöttem rá, mire készül. Addig hátráltam, amíg az ágy szélében meg nem botlottam. Tehetetlenül zuhantam az ágyra, amit Damon azonnal ki is használt. Combjaimat satuba fogva, térdelt fölém. Szemeiben izzott a vágy, miközben ujjaival végigsimított az arcomon, és mélyen a szemembe nézve, hajolt egyre közelebb.
- Ugye, jól gondolom, hogy ez nem egy szokványos jacht? - törtem meg a csendet.
 - Igaza van Miss. Holmes, magácskának semmi sem kerüli el a figyelmét! A „Csábítás” olyan pároknak készült, akiknek nem hiányzik a kiszolgálás, akik kettesben akarják élvezni az élet örömeit a nyílt tengeren, vagy óceánon. Nászutasok bérelték ki, a mézesheteik kellemes eltöltésére.
Elképzeltem, mi minden történhetett ezen a hajón, és a gondolatba szó szerint belepirultam. Éreztem, hogy az arcom tűzben ég. Elfordítottam a fejem, és a kabin ablakát kezdtem tanulmányozni. Majd tekintetem lassan a tükrös gardróbra tévedt, ahol megpillantottam, önmagam és Damont. Az arcom, kipirult, hajam összekócolódott, Damon, fölöttem térdelt, és a nyakamon vadul lüktető vénára tapadt a tekintete. Már nem csak az arcom tüzelt. Minden porcikámban eluralkodott a vágy. Felhevült testemre válaszolva, Damon csókkal zárta le az ajkaimat. Csókja égette a számat, miközben nyelvével bebocsátást kért. Mialatt nyelveink érzéki táncot jártak, kezei sem maradtak tétlenek. Egyik kezével, a derekamat ölelte, másikkal a nyakamat cirógatta, majd a felsőm alá csúsztatta. Érintéseinek nyomán, égett a bőröm. Ajkai szenvedélyesen ostromolták az enyémeket. Hirtelen azonban vége szakadt a szenvedélyes ölelkezésnek.
- Ideje elindulnunk. – közölte Damon rideg hangon, amitől azon nyomban kijózanodtam. – Azt viszont megígérem, hogy hamarosan folytatjuk, amit most elkezdtünk.
- Azt te csak hiszed! – vágtam vissza.
- Vivien, legkevesebb egy hétig, össze leszünk zárva. Nem tagadhatod, elég, ha csak megcsókollak, máris a karjaimba omlasz. Mégis, hogyan akarsz kitérni előlem, ezen az öklömnyi helyen?
- Egy hétig? – kérdeztem vissza ledöbbenve – Dániába, még komppal is max, 16 óra az út.
- Az meglehet, viszont a mi úti célunk a Bornholm sziget, ami régen a templomos lovagok rejtekhelyéül szolgált. – jelentette ki Damon.
- Hallottam már róla. Svédország, Lengyelország és Dánia közt fekszik. Hivatalosan negyven éve csatolták Dániához.
- Mi pedig Svédországot és Norvégiát megkerülve, Lengyelország felől fogjuk megközelíteni a Templomosok szigetét.
- Miből gondolod, hogy itt nem fog ránk találni Alexander és Sebastian? – puhatolóztam.
  - Mert ezt a szigetet, csak a hajóstérképeken jelölik. A normál földrajzi térképeken névtelenként szerepel. Most viszont, valóban ideje felhúzni a horgonyt, mielőtt kifutunk az időből. Egy szempillantás alatt, tűnt el mellőlem. Tekintetemet körbejáratva a szobán, a bőröndömet kezdetem keresni, amit az ágy mellett meg is találtam. Kivettem a kedvenc farmerom és egy lila pólót. A fürdőben, beálltam a zuhany alá, és hosszan folyattam magamra a meleg vizet. A raboskodás, minden nyomát le akartam mosni magamról. A frissítő zuhanyt követően, egy szál törölközőben léptem a hálófülkébe. Az ágyon fekvő Damon, azonnal dejavu érzést keltett bennem. Nem is olyan régen, a szobámban játszódott le hasonló jelenet…

17. Fejezet. Alexander

A terem fényárban úszott, a hatalmas kristálycsillárnak köszönhetően. Fénye megvilágította a falon látható festményeket és a márvány járólapokat. A terem falait vörös színű, bársonyszerű kárpittal vonták be, melynek közepén egy gyönyörű barokk stílusú ülőgarnitúra volt elhelyezve, amely szintén vörös színben pompázott. A bejárattól jobbra, néhány arannyal szegélyezett széket helyeztek a fal mellé. Természetesen, itt sem maradhatott el a vörös bársony bevonat. Az ajtóval szemközt pedig egy márvány kandallót pillantottam meg, amelyben kellemes meleget árasztva lobogott a tűz. Alexander ismét nem hazudtolta meg, úriember mivoltát, mikor hellyel kínált.  A hideg pincétől igencsak átfáztam, ezért a egyik széket, a kandalló mellé húztam és ott telepedtem le. Ebben a pillanatban fedeztem fel, az elrablómat , Josht. Az ajtó mellett állt és figyelte minden mozdulatomat. A lángokba bámulva, olyan érzés fogott el, mintha egy időutazás részese lennék…
Hűs szellő suhintotta meg az arcom, s anélkül, hogy oldalra fordultam volna, tudtam ki ült le mellém. Érdekes módon, ahogy megláttam Damont, az agyamat elborító ködfátyol, egy szempillantás alatt elillant. A tudatom kitisztult ugyan, de félelmet továbbra sem éreztem. Nem mertem a szemébe nézni. Tisztában voltam vele, hogy pokolian haragszik rám. Viszont arra még álmomban sem gondoltam, hogy szövetkezik Alexanderral.
- Damon, ő az a lány, akit el kell vinned Sebastianhoz, még a telihold beállta előtt. – hallottam meg Alexander hangját. Lélekben felkészültem arra, hogy Damon bosszút áll rajtam a szökés miatt, de a gondolat, hogy épp Ő fog a Gonosz kezére adni, ledöbbentett. A beszélgetést, már csak fél füllel hallgattam. Reményvesztetten ültem a széken és Josht figyeltem, aki úgyszintén meglepődött, amikor megtudta, miért kellett elrabolnia. Arca őszinte megbánást tükrözött. Megbocsájthatatlan bűnt követett el ellenem, ezért hiába is remélt bűnbocsánatot, tőlem nem kaphatta meg. Képtelen voltam megbocsátani neki. Megrettenve meredtem Alexanderre, aki lassan közeledett felé.


- A küldetésedet bevégezted, a lányt elhoztad, mostantól viszont Damon veszi át a helyed! – jelentette ki, mélyen Josh szemébe nézve. A lelkem mélyén tudtam, mi következik. Josh halála elkerülhetetlen. Alexandernek már nincs rá szüksége, így egyszerű táplálékként fogja végezni. Szememet szorosan lehunytam, fülemet befogtam. Sem látni, sem hallani nem akartam, Josh haláltusáját.
Percek teltek el, mire ismét ki mertem nyitni a szemem. Nyomban feltűnt Josh vérben fürdő, élettelen teste. Alexander szája szélén, pediglen még ott csillogott néhány vércsepp. Josh fiatal élete, kegyetlen véget ért. Sajnálatos módon, tudatában voltam, annak a cseppet sem elhanyagolható ténynek, hogy a következő áldozat én leszek. Fejben gyorsan utánaszámoltam, mikor esedékes a következő telihold. Azonnal megértettem, még van négy napom a menekülésre, ha ezt a kastélybéli kalandot épp bőrrel megúszom. Ismételten elmerengtem, így Damon hangja terelt vissza valóságba. Elképzelésem sem volt, mit akarhat tőlem, azok után, hogy így elárult.
- Vivien, - súgta – Nyugodj meg! Tudom, hogy Josh halála felkavart, de ígérem, hamarosan eltűnünk innét. Addig viszont még van egy kis dolgunk.
- Mégis mi? – kérdezetem rá dühösen.
- Meg kell állítanunk Alexandert. Megölni sajnos nem tudjuk, de ha iszom a véréből, megerősödhetek annyira, hogy a következő összecsapásnál már elpusztíthassam. Selena varázsigéje, egy hétig hatásos, de ehhez neked is együtt kell működnöd. Alexander a véredet kívánja, nem fogja hagyni, hogy kisétálj a kastélyból. Amint visszatér, te leszel terítéken. Nem tudom megakadályozni, hogy a nyakadnak essen, de te igen, ha ezt a karót a szívébe szúrod. – a szavaival egyidőben, a kezembe nyomott egy hegyes karót, amit a hátam mögé rejtettem. Szinte még abban a percben , nyílt az ajtó és visszatért a Josh gyilkosa.


Damon valóban jól mondta, hogy a véremet akarja. Lassú, kimért léptekkel indult el felém, tekintetemet kutatva. Zöld szeme, ami alig egy órával ezelőtt még elvarázsolt, most vörösen izzott, lassanként szemfogai is elővillantak. Tudtam, hogy nagyon észnél kell lennem, ha élve akarom elhagyni a börtönömet.
Damon észrevétlenül tűnt el mellőlem, Alexander viszont egyre közeledett, és rövidesen arra eszméltem, hogy közvetlenül előttem áll.
- A véred édeskés illata, úgy lengi körül a testedet, mint egy csábító parfüm, melynek nehéz ellenállnom. – mondta halkan. A lélegzetem elakadt, beszédre képtelenül néztem a szemébe. A kezemben tartott karó, szerencsére észhez térített. Vártam, hogy fölém, hajoljon, és minden erőmet beleadva, a szívébe döftem. Alexander, merev testtel, vágódott el a márvány padlón. Damon egy szempillantás alatt a test mellett termett. Fogait a nyakába mélyesztve ivott néhány korty vámpírvért és halkan mormolni kezdett egy számomra érthetetlen szöveget.


“Corpus septem diebus et septem noctibus somnum et omni castello reliquisset!"


Harmadszor ismételte meg a mondatot, amikor Alexander teste hirtelen szürkülni kezdett, majd, néhány perc leforgása alatt mumifikálódott. 
Mindketten egyszerre indultunk az ajtó felé, egyetértettünk abban, hogy minél előbb el kell hagynunk a kastélyt. Ugyanis, ha Sebastian megneszeli az imént történteket, elveszítjük, azt a pár nap előnyt is, amit Alexander megbénításával szereztünk. Az ajtó előtt, Damon hirtelen elkapta a derekam, szorosan magához ölelt és rövid, szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.
- Elkezdtünk valamit, még a szökésed előtt. – pillantott rám, vágytól fűtötten. – Valld be, hogy vonzódsz hozzám.
- Majd ha biztonságban leszünk, mesélek az érzéseimről! - mosolyogtam rá, amit egy kacsintással meg is toldottam. Váratlanul Damon karjaiban találtam magam. Karjaimat a nyaka köré fonta, ezután szédületes gyorsasággal indult el a kijárat felé. Immár sokadszorra hunytam be a szemem, s mire ismét kinyitottam, a kocsijának támaszkodtunk. Az utcai lámpa fénye, adott némi fényt, így láthattam az arcát. Damon annyira közel állt hozzám, hogy a hátammal a kocsinak szorultam. Lassan elengedte a kezemet és megcirógatta az arcom.
- Nos? – kérdezte bársonyos hangján.
- Köszönöm, hogy megmentettél! Áruld már el, mit mormogtál Alexander teste felett!
- Selena varázsigéjét, ami így hangzik „ A tested hét nap, hét éjjel aludjon, s minden erőd elhagyjon.”
Damon fürkésző tekintetére és elbűvölő mosolyára, testem azon nyomban válaszolt. Nem tagadhattam tovább, hogy levett a lábamról. Számomra azonban még nem jött el az ideje, hogy ezt a szemébe is mondjam. Tekintetemet mélyen az övébe fúrtam, ujjammal ráérősen körberajzoltam ajkai vonalát. Próbáltam elodázni a választ. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mégis hogyan talált rám, amire rá is kérdeztem.
- A beszélgetésünk után, elindultam az általad megadott címre. A összetört telefonból, azonnal tudtam, hol keresselek. Elmentem Josh lakására, ahol a feljegyzései közt találtam rá Alexanderre és a kastélyra. Alexandert ellenben meghagytam abban a hitben, hogy én viszlek el Sebastianhoz. Tudod, egyáltalán hol vagyunk most? – nézett rám kérdőn. 
- Nem! Hol? – csakugyan érdekelt merre tartott fogva a Nagy Úr.
- Egy Gairloch nevű városkában,a Skót Felföldön.
A hely neve nem mondott semmit. Viszont amikor megemlítette Damon, Skóciát, rájöttem, milyen messzire hurcolt el Josh. Gyors fejszámolást követően, már tudtam, legkevesebb ötszáz mérföldet kell megtennünk, Askhamig, onnét pedig újabb négyszáz mérföld vár ránk Modbury-ig.
- Damon, Askhamban van minden ruhám, vissza kell mennünk oda. – jelentettem ki.
- A kocsimban van a bőröndöd! Sem a faludba, sem Modburybe nem megyünk vissza! Ott keresne először Alexander és Sebastian. Öltözz át, és indulhatunk is.
- Elárulod az úti célt? – puhatolóztam.
- Gondolom, már te is rájöttél, hogy négy nap múlva, újabb telihold várható. Sebastian, minden követ meg fog mozgatni, hogy megtaláljon minket. Így csak egy lehetőségünk maradt. El kell hagynunk az országot. – egy rövid hatásszünet következett, majd így fojtatta – Úti célunk, Dánia!