41. Fejezet. A Fürdőház 2. (A Vallomás)

                                                           


                                                   +18

A gondolatra, hogy Damonnal édes kettesben töltsem a napot, a gyomrom egy csomóba ugrott össze. Végre megtört a jég, mégsem tudtam ennek felhőtlenül örülni. Nem történt semmi más, csak annyi, hogy megkérdőjeleztem a férfiasságát, amit, szemet - szemért, fogat - fogért alapon, akart megbosszulni, és ez ellen minden porcikám tiltakozott. Nem hagyhattam, hogy véghez vigye a tervét. Ezért tettem egy utolsó kísérletet arra, hogy jobb belátásra bírjam.

- Damon kérlek hallgass meg! – néztem határozottam, elfelhősödött tekintetébe – Nem kell bizonyítanod semmit. Értsd meg, nekem így nem megy!
- Adj öt percet és garantálom, hogy meggondolod magad.
- Nem akarom, hogy csak bosszúból legyél velem! – fakadtam ki.
- Milyen bosszúról beszélsz te? – Damon kék szeme kigyúlt a haragtól.
- Arról, amit most tenni akarsz velem.
- Amit tenni akarok veled, annak köze sincs semmiféle bosszúhoz. – húzta végig ujjait a nyakamon – Iszonyatosan kívánlak. Vágyom rád! Mit gondolsz, miért nem feküdtem le Corával?... Mert téged akarlak! Majd megőrjített a gondolat, hogy ez a Pattinson gyerek hozzád érhet, megcsókolhat, és ágyadba mászhat. Amikor, a nappaliban megláttalak vele, kis híja volt, hogy nem téptelek ki a karjaiból.
- Csak nem vagy féltékeny? – incselkedtem vele.
- Szeretnéd hallani, hogy kimondom, ugye?
Csupán néhány centiméter választotta el ajkainkat, s mikor tekintetem Damon ajkaira tévedt elöntött a forróság. Alig kaptam levegőt, szívem veszettül kalapált. Igen, hallani akartam, ahogy Damon kimondja a hőn áhított szavakat.
- Igen…
- Akkor most nagyon figyelj, mert többé nem fogod hallani… – hajolt lassan az ajkaimra, az utolsó szavakat, már szinte a számba suttogva – Igen, féltékeny vagyok! Nem akarom, hogy bárki is hozzád érjen, rajtam kívül! Te az enyém vagy! Akarom a testedet és a lelkedet is. Ha úgy jobban hangzik, mostantól, hivatalosan is a barátnőmnek tekintheted magad.
 
Szavaitól melegség járta át, testem minden egyes szegletét. Damon azonban, nem hagyott időt az örömködésre. Forró ajkai egy viharos csókkal pecsételték le a számat. Gyengéd csók volt, csábító becézgetés, amely azonban egyre mohóbb, egyre szenvedélyesebb lett, s az elviselhetetlenségig szította vágyamat. Zabolátlan hévvel, minden szenvedélyemet beleadva, viszonoztam a vérforraló csókot. Damon egy eddig ismeretlen arcát mutatta, minek hatására minden fal leomlott köztünk és helyette felszínre törtek az eddig mélyen elfojtott vágyak. Egész testemen forró, lüktető vágyakozás söpört végig és másodpercről-másodpercre fokozódott. Akartam őt… Olyan erősen vágytam rá, hogy a másodperc törtrésze alatt elfeledtem minden kétséget és fenntartást. Azt kívántam bárcsak mindenhol megérintene, bár sohasem hagyná abba ezt az érzéki játékot. Kellemes borzongás járt át, amikor kezét megéreztem a csípőmön, majd a cirógató kéz lassan egyre feljebb vándorolt a már csupasz melleimre. Abban a pillanatan, ahogy ujjhegyeivel körözni kezdett a mellbimbóm körül, a testem azonnal válaszolt Damon kezének érintésére, és soha nem ismert érzések töltöttek el, amikor keze útját a szája is követte. Miközben nyelvével, a melleimmel játszadozott, keze észrevétlenül csusszant a fürdőruhámba, testemben újabb és újabb remegéseket okozva nőiességemet cirógató ujjaival. Damon pontosan tudta, hol és hogyan kell érintenie, izgatnia. Ereimben forrón lüktetett a vér, úgy éreztem felgyülemlett érzéseim, hamarosan robbanáshoz vezetnek.
 
Lábaim már annyira remegtek, hogy ha Damon nem tart erősen, biztosan összecsuklottak volna alattam. Ujjával mélyen belém hatolt, minek következtében hatalmas sóhaj hagyta el ajkaimat. Az egy ujjból kettő lett, majd három…Soha, a legvadabb álmaimban sem sejtettem, hogy létezik ilyen kéj. Néhány ingerlő mozdulat után, Damon elhúzódott tőlem, majd egy szempillantás alatt a medence mellett egy a padlóra leterített törölközőn találtam magam. Pillanatok alatt eltűntette rólam, az utolsó, időközben feleslegessé vált ruhadarabot, majd ajkával felfedezőútra indult testemen. Apró csókokkal hintette tele a nyakamat, majd a melleim közti árkot, ahol mindössze néhány másodpercig időzött. Ezután ajkai a hasamra vándoroltak, majd még lejjebb, mígnem elérték testem legérzékenyebb pontját. Áramütésként ért, nyelvének érintése, melybe testem minden porcikája beleremegett.
- Azt akarod, hogy felrobbanjak a kezeid között? – suttogtam elfúló hangon.
- Igen. – felelte, miközben a ujjai ismét a combjaim közé csusszantak, hogy ott folytassák az izgató játékot, ahol a medencében abba maradt, engem újfent az őrületbe kergetve.
Damon nyelve és ujjai a olyan magasságokba emeltek, amelyek létezéséről eddig fogalmam sem volt. Izmaim megfeszültek, agyam kikapcsolt, levegőért kapkodva, szinte őrjöngve mozgattam a csípőmet. Fejemet hátravetve, hangosan sikoltottam fel, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Már csak a mindent elsöprő gyönyör lebegett a szemem előtt, amely hatalmas robbanással, hullámokban áradt szét ölem mélyéről, újra és újra megborzongatva minden porcikámat. Egyszerre volt ez vad zabolátlan érzéki öröm és leírhatatlan teljesség.
Hosszú percek teltek el, mire újra normálisan tudtam lélegezni, és csillapodott testem remegése. Óvatosan nyitottam ki a szemem, és amit legelőször megpillantottam az Damon perzselő tekintete volt, amely azonnal rabul is ejtett.
- Kis vadmacska, jó hangosan tudsz sikítani – vigyorgott közvetlenül az arcomba. Szavainak hatására arcomat elöntötte a pír. Tudtam hogy élvezi, hogy zavarba hozhat.
- Csak kerülj a kezeim közé, fogsz még te is hangoskodni – vágtam vissza.
 
Kikerekedett szemekkel bámultam, ahogy lassan feláll mellőlem, de nem azt tette, amire számítottam. Épp ellenkezőleg. Gyorsan megtörölközött, és öltözni kezdett. Összezavarodtam, és ezt észre is vette rajtam, de ahelyett, hogy magyarázkodni kezdett volna, a kezét nyújtotta felém, és egy mozdulattal talpra állított.
- Öltözz fel! – parancsolt rám.
- De te… - kezdtem bele a mondandómba, Damon azonban félbeszakított.
- Ne félj, még nincs vége! Sőt, igazából még csak most kezdődik. Szeretkezni fogunk, csak nem itt. Ideje megejtenünk, a mi kis kirándulásunkat. Ha minden igaz, Jennifer és Stefan már bepakolták a holmidat a kocsimba, így nincs más dolgunk, mint útra kelni.
- Hogy tudtad ezt megszervezni?
- Ez maradjon az én titkom. – kacsintott rám – Megvárom amíg elkészülsz, de ha szeretnéd szívesen segítek…
- Nem köszönöm, egyedül is megy az öltözés. - szóltam még vissza, a fürdő ajtajából.
- Netán úgy, mint a hajón? - hangjából ismét vágy csendült ki.
- Rosszul emlékszel, akkor a vetkőzés nem ment.
- Mindenre emlékszem! – lépett egy szempillantás alatt elém – A közös zuhanyozást azóta sem tudom kiverni a fejemből. Legközelebb látni akarom a szemedet, miközben a csúcsra juttatlak. Benne vagy?
- Arra én is sokat gondolok. – vallottam be, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni Damon kérését, de Ő nem hagyta annyiban.
- Nem válaszoltál a kérdésemre! Miért?
- Nem vagyok olyan „nyitott”, mint te. Neked a szex természetes, mindennapi dolog, amihez nem kellenek érzelmek. Nálam ez nem így működik. - feleltem, határozottan állva, tüzes pillantását.
- Vannak érzéseim, nem akármiért akartam kinyírni a kis barátodat. Már elmondtam, hogy sokat jelentesz nekem, és mindennél jobban akarlak. Azt viszont, még ne várd, hogy szerelmet valljak és térden állva megkérjem a kezed. Most pedig irány a fürdőszoba, Kapsz öt percet, hogy felöltözz! – zárta le vitát Damon.

A megelőlegezett öt percből alig telt el három, amikor felöltözve kiléptem a fürdőház ajtaján, ahol Damon már várt rám. A derekamat átkarolva indult a fürdőház mögötti erdős rész felé, ahol elrejtette a kocsit, és amiről rajta kívül csak Jen és Stefan tudott. A csomagtartóban már útra készen várt a bőröndöm, amit teljes titokban csempésztek ki a házból, amíg mi Damonnal feledhetetlen perceket töltöttünk a fürdőházban. Indulás előtt még, ajkaink egy vérpezsdítő csókban forrtak össze, és csak nagy sokára váltak szét. Tetőtől- talpig átjárt a boldogság mámora. Soha, még csak álmodni sem mertem róla, hogy egyszer eljön ez a nap…