37. Fejezet. A Színjáték kezdete.

Érdemes egyáltalán megpróbálni? Egy vámpírt átverni, nem egyszerű feladat. Főleg nem Damont. Igazán hitelesen kell eljátszani a szerepünket, különben azonnal gyanút fog. Az sem elhanyagolható tényező, hogy rendkívül kifinomultak az érzékei, beleértve a hallását is. Basszus, tényleg a hallása! Lehet, hogy fültanúja volt, a Rob és köztem elhangzott beszélgetésnek is? – cikáztak a kérdések a fejemben.
- Nem tud a tervetekről! – hallottam meg Josh hangját – Az amulett, megakadályozza, hogy bárki a fejedbe lásson, vagy kihallgathassa a beszélgetéseidet.
- És ezt miért csak most mondod ? – kérdeztem meghökkenve.
- Szándékosan hallgattam el. Rajtad kívül senki nem tudhatja. – adta a tudtomra Josh, majd hozzátette – Rob várja a válaszodat.
 
Újfent Robra emeltem a tekintetem, és megpróbáltam elképzelni, magunkat egy párként, ami meglepően könnyen ment. Megszületett a fejemben a döntés és ezt azonmód közöltem is vele.
- Elfogadom az ajánlatod! Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de állok elébe.
- Reméltem, hogy ezt mondod. – kacsintott rám.
- Ki kell dolgoznunk egy stratégiát, ha azt akarjuk, hogy elhiggye, együtt vagyunk. – jelentettem ki, enyhe nyugtalansággal a hangomban – Damon mégis csak egy vámpír, és nem hiszem, hogy könnyű lesz őt megvezetni.
- Bízol bennem? – nézett rám komoly arccal.
- Igen!
- Ha valóban így van, akkor nyugodtan rám bízhatod a kivitelezést. Hidd el, sokkal jobb, ha spontán történnek a dolgok, mint az, ha mindent előre megbeszélünk. Egyébként, gratulálok a konyhai nagy jelentedhez. Azt, az alakítást látva, bizton állíthatom, hogy játszi könnyedséggel fogod alakítani a barátnőmet. Nem gondolkodtál még azon, hogy pályát módosíts? – hajolt lassan a fülemhez, majd halkan a következőt súgta – Ugye tudod, hogy a testi érintkezést, nem kerülhetjük el?
- Tu…dom. – dadogtam, nem számítottam rá, hogy a közelsége ilyen felkavaróan hat majd rám.
- Nem hagylak hidegen és ez jó. – terült szét az arcán a mámorító mosolya, ami még a jégcsapot is megolvasztotta volna – Ennek igazán örülök, ugyanis, ahhoz, hogy valóban meggyőzőek legyünk, az ölelés és a csók szintén elengedhetetlen kelléke lesz az előadásunknak.
- A csók? – kérdeztem igencsak meglepve.
- Az ám! – vigyorgott – Azt mondják, a puding próbája az evés. Szerintem tegyünk mi is egy próbát. – szavaival egyidőben, lassan magához húzott, és számomra teljesen érthetetlen módon eszembe sem jutott ellenkezni. Tekintetünk összekapcsolódott, a pulzusom megzavarodott, és én csak álltam ott, és hagytam, hogy Rob az ajkaimra hajoljon. A csók mindössze néhány másodpercig tartott, de bennem egy lavinát indított el. Ellentmondásos érzések tucatjai, zavarták meg a mostanában igencsak labilis, lelki világomat. Elvileg én Damonba vagyok szerelmes, akkor mégis hogy lehet, ilyen döbbenetes hatással rám, ez a pasi, akit alig néhány órája ismerek? Neki ez semmit sem jelent. Ő egy színész, aki már sok-sok csókjeleneten van túl, és aki most velem ad elő egy újabb színjátékot. – agyaltam az érzéseimen, amik hirtelen, mint a villámcsapás törtek rám.
- Ennyire rossz volt? – nézett rám kérdőn Rob.
- Nem, dehogyis, csak megleptél. – válaszoltam, még mindig remegő hangon.
- Lesz ez még jobb is. Idővel majd belejövünk.

Az előadás „próbáját”, egy hangos dallam szakította félbe. Az előbbiekben átéltek hatása alatt, az is csak lassan jutott el a tudatomig, hogy az én mobilom csörög.
- Szia! Mondjad! – szóltam bele, a kijelezőre egy pillantást sem vetve.
- Helló hercegnőm! Alexa kérdezi, hogy beszéltél-e már az imádottjával. – tolmácsolta Eric, húga kérdését.
- Épp itt van mellettem… - szavaimat követően, egy hatalmas sikoly hallatszott a telefonból.
- Mint hallhattad, a húgom örömujjongásban tört ki. Mint egy megkergült liba, úgy rohangál a szobában. – nevetett Eric.
 
Rob kíváncsian hallgatta, a beszélgetést és szinte azonnal leesett neki, hogy róla van szó. A sikoltozásra természetesen ő is felfigyelt.
- Alexa szeretne veled találkozni. – fordultam felé – Megoldható?
Rövid gondolkodás után, belement a találkozóba, de csak azzal a feltétellel, hogy Alexa eljön Chris házába. Így az esti találkozót, módosítottuk, Eric és Alexa látogatására. Azt mondanom sem kell, hogy Alexával madarat lehetett volna fogatni, annyira boldoggá tette, hogy Rob hajlandó találkozni vele.
Miután egyeztettük az esti programot. Rob átment a saját szobájába, én pedig Jennihez. A biztonság kedvéért az amulettet a zsebembe rejtettem, nem akartam, hogy Damon, idő előtt tudomást szerezzen a terveimről.

Kopogásomra nem jött válasz, de mivel tudtam, hogy bent van, lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Jenny az ágyon hasalt és DVD-zett. A képernyőről Robert tekintett vissza rám. Azt rögtön megállapítottam, hogy ez nem a Twilight, így csendben letelepedtem mellé és én is bekapcsolódtam a filmnézésbe.
- Mi a címe? – kérdeztem rá kíváncsian.
- Remember Me! Rob eddigi legjobb filmje. Már legalább hússzor láttam, mégsem tudom megunni. – áradozott csillogó szemekkel.
Mint kiderült, már közel a film végénél kapcsolódtam be, ahol a lány apja, szétválasztja a fiatalokat. Jenny röviden elmagyarázta az előzményeket, így nagyjából megértettem a film mondanivalóját. Rob, valóban hatalmasat alakított benne. Tyler karakterét, mintha neki találták volna ki. Néhány perccel a vége előtt, Jen egy köteg papír zsepit nyomott a kezembe, amit nem tudtam mire vélni, egészen addig, amíg rá nem eszméltem, hogy a film záró akkordja, 2001. szeptember 11.-ét dolgozza fel. Tyler (alias Robert Pattinson) pedig a tornyok egyikében volt, ami a halához vezetett. Jennek, már potyogtak a könnyei, sorra használta el a zsepiket. Lassan az én szememből is legördült egy könnycsepp, nemsokkal ezután pedig ,már Jennivel együtt sirattam, Tylert. Miután elapadtak a könnyeink, végre előállhattam Rob ötletével.
- Rob felajánlotta, hogy segít féltékennyé tenni Damont.
- Nem mondod komolyan? Nemrég még martátok egymást! – bámult rám hitetlenkedve.
- Azóta, változott egy, s más a kapcsolatunkban.
- Remélem, igent mondtál! Rob el fogja érni, hogy Damon színt valljon. – válaszképp csak bólintottam.
Az ajtó kinyílt és Stefan lépett be, Damonnal a nyomában. Damon amint meglátta, a DVD- borítóját, gúnyosan elhúzta a száját. Jobbnak láttam, ha gyorsan búcsút veszek a kis társaságtól és visszamegyek a szobámba, de elszámítottam magam, ugyanis arra egyáltalán nem gondoltam, hogy Damon követni fog.

Alighogy kiléptem a folyosóra, Damon megragadta a karomat és meg sem állt velem a szobájáig. Corának nyomát sem láttam. Hallottam, ahogy a kulcs elfordul a zárban és rájöttem, csapdába estem. Egy szempillantás alatt, az ágyon találtam magam. Damon a combjaimat satuba fogva, térdelt fölöttem, kezeimet a fejem fölé szorítva. Tekintete perzselt, ahogy pillantása végigvándorolt a testemen. Elég volt, csak egy pillantást vetni az arcára, mindjárt tudtam, hogy ezt nem úszom meg egykönnyen.
- Mit akart tőled ez a Rob gyerek? – faggatott.
- Elnézést kért a viselkedése miatt.
- Na ne etess, nem most jöttem le a falvédőről! – sziszegte, összeszorított fogakkal.
- Higgy, amit akarsz! – vettetem oda közömbösen.
- Érzem rajtad, az illatát. Megcsókolt?
- És ha igen, mit érdekel az téged?

 Ez a mondat volt az, amit nem szabadott volna kimondanom, mert abban a pillanatban, ahogy elhangzott, Damon éktelen haragra gerjedt és minden gyengédséget nélkülözve, kezdte ostromolni az ajkaimat. Közben a pólómat egy reccsenő hang kíséretében, tépte le rólam.
    A vágy és ijedtség keveréke lett úrrá rajtam. Soha, még nem bánt így velem, ami egyrészről megrémített, másrészről viszont izgalomba is hozott. Már én sem tudtam eligazodni, saját magamon. Lassan már azt sem tudtam megmondani, fiú vagyok-e, vagy lány. Mint egy tehetetlen báb, hagytam, hogy kikapcsolja a melltartómat, és ajkaival járja be, fedetlenné vált felsőtestemet. Egyik kezével, továbbra is béklyóban tartotta a kezeimet, a másikkal pedig, a belső combomat kezdte simogatni, a nadrágon keresztül. Még a farmer anyagán keresztül is éreztem, az érintéseit, amivel szinte az őrületbe kergetett. A józan eszem azonban, erősebbnek bizonyult és azonnal riadót fújt, amint Damon megpróbált a nadrágomtól is megszabadítani.
- Damon engedj el! – néztem esdeklően, parázsló tekintetébe.
- Kívánlak! – suttogta, vágytól izzó hangon - A hajón ízelítőt kaptam belőled, de nekem az nem elég! Nem tudom kiverni a fejemből a testedet! Azt akarom, hogy az enyém légy.
- Neked ott van Cora! - emlékeztettem a barátnőjére.
- Ő nem számít! 
- De nekem igen. Miattad jött, nekem nem ártott, ezért nekem sem áll szándékomban, őt megbántani.

Damont meglepte a válaszom, hirtelen elengedte a kezemet, felkelt az ágyról, a szekrényéből elővett egy fekete inget és felém nyújtotta.
- Ugye nem hiszed, hogy pont veled fog összeállni? - tudtam kire céloz. Cinizmusa feldühített, már csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél előbb eltűnhessek a szobából.
 Felvettem az inget, az ajtóhoz léptem és egy frappáns visszavágáson törtem a fejem, ami gyorsan meg is született.
 - Azt kérdezted megcsókolt-e Rob! A válaszom, igen. Úgyhogy, ha tetszik, ha nem, már össze is állt velem.