35. Fejezet. Az éjszakai látogató

 Abban a pillanatban, ahogy Damon szavai elhangzottak, fülig pirulva fordultam az ablak felé.
 - Josh mondta el? – kérdeztem remegő hangon.
 - Nem, Joshnak ehhez semmi köze. – hangján hallatszott, hogy élvezi a zavaromat – Te magad mondtad. A magyarázata, olyannyira meglepett, hogy a pipacsvörösre gyúlt arcomról is megfeledkezve, fordultam ismét felé.
- Hogyan? Én? – néztem rá értetlenül.
- Hangosan kimondtad a gondolataidat. – suttogta, már szinte a számba. Időközben, ugyanis olyan közel hajolt hozzám, hogy ajkaimon éreztem a leheletét.
- Azt csak a félelem mondatta velem. – hazudtam, így próbálva meg kivágni magam, a már igencsak szorult helyzetemből.
- Igen? – nézett mélyen a szemembe. Tudtam, hogy egy szavamat sem hiszi el – Én azért tennék egy próbát.

Totálisan összezavart. Elképzelésem sem volt, a próbát illetően, egészen addig, amíg el nem kezdett vetkőzni. Jézus Mária, csak nem akar itt a kocsiban... – futott át az agyamon. Szerencsére csak a bőrdzsekijét vette le, de így is elérte a célját, mert tekintetemet egy pillanatra sem sikerült elszakítanom a testéről. A nyugalmam viszont, csupán néhány másodpercig tarthatott. Damon ujjai végtelen lassúsággal vándoroltak ingjének gombjaira. Pillantása perzselt miközben a felső két gombot, kigombolta, tekintetét egy percre sem véve le rólam.
Hatalmasat nyeltem, tüdőmben megrekedt a levegő, remegő kezeimet összekulcsoltam az ölemben. Felkavart a látvány, még annak ellenére is, hogy tudtam, Damon a kis játékával arra törekszik, hogy elveszítsem az önuralmamat.
- Meleg van itt, ugye nem zavar, ha leveszem az ingem? – súgta a fülembe, rekedt vágytól izzó hangon.
Meg sem várva a válaszomat, egy szempillantás alatt megszabadult az ingtől. Megbabonázva bámultam, meztelen mellkasát. Egy pillanatra, még arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. A józan eszem azonban, riadót fújt.
- Damon kérlek, öltözz fel! Bárki megláthat. – könyörögtem, tekintetemet erővel elszakítva csodás testéről.

Damon viszont nem könyörült rajtam. Egy határozott mozdulattal az ölébe húzott. Egyik keze a combomra simult, a másikkal derekamat ölelte át. Majd eszemet vette, az illat, ami a testéből áradt. A következő pillanatban megragadta a csuklómat, és tenyeremet a mellkasára húzta.

- Ezt akarod? - kérdezte rekedten.
A fejem zsongott, testem elgyengült, már az sem érdekelt, hogy egy kocsiban akar elcsábítani. Az érzéki pillanatot, Damon telefonjának csörgése törte meg.

- Hello Cora! – szólt bele.
 A hívó nevének említése azonnal visszahozott a jeges valóságba. Gyorsan visszaültem a helyemre, de fél füllel azért hallgatóztam. Annyit sikerült kivennem a beszélgetésből, hogy Cora úton van Chris házához. Damon miután befejezte a beszélgetést, egy pillantásra sem méltatva, a gondolataiba merülve indított. Nem erőltettem a társalgást. A hideg közönye amúgy is mindent elmondott. Nem kellett Einsteinnek lennem ahhoz, hogy felfogjam, ejtett a kedves Corája miatt. Egyik percről a másikra, az érzéki pasiból, egy érzéketlen tuskó lett. Elkeseredettségemből Josh hangja a fejemben, rázott fel.

- Nézd meg a telefonod!
Gépiesen nyúltam a telefonomért és amint megláttam a kijelzőt, ha egy kis időre is, de sikerült megfeledkeznem a mellettem ülő érzéketlen alakról. Boldogan olvastam Eric sms-ét.
 

„ Szia, hercegnőm! Hívj fel, ha ráérsz egy kis baráti csevelyre! Akár hajnalban is. Unatkozom!
Eric!”

Gondolkodás nélkül tárcsáztam a számát, abban a reményben, hogy valóban nem fogja zavarni, ha hajnali 2h-kor hívom.
Már az első csörgés után felvette és vidáman üdvözölt, miközben viszonoztam az üdvözlést, fél szemmel Damonra pillantottam. Arca bosszúságról árulkodott. Kezeivel erősen markolta a kormányt.
- Hogyhogy nem alszol? – faggatózott.
- Még nem vagyok otthon.
- Bulizol? Nélkülem? – viccelődött.
- Nem, egy temetőben éjszakáztam. – vártam nagyon, hogy reagál rá.
- Huh, kislány! A frászt hozod rám! Egyedül voltál? – tudtam, mire kíváncsi.
- Nem!
- Damonnal?
- Igen.
- Ott van veled?
- Igen!
- Ha gondolod, ma este összefuthatnánk.– a meghívás ennél jobbkor nem is jöhetett volna. Egy percig sem agyaltam rajta, hogy elfogadjam-e.
- Örömmel! – vágtam rá gyorsan.
Még hosszú percekig, beszélgettünk. Jonas turnéja is szóba került, így megtudtam, hogy a nagy szívtiprót kikosarazta egy angol leányzó. A beszélgetés vége felé, igen érdekes dolgot említett meg Eric, Chris házával kapcsolatban.
- Szeretném, ha megismerkednél a húgommal, aki nagy Rob fan és mióta megtudta, hogy Christian Leavold házában laksz, teljesen be van zsongva.
- Szívesen! Bár nem értem mi köze a húgod imádatának tárgyának, Chris házához. – értetlenkedtem.
- Chris nem mondta el?
- Mit kellett volna elmondania? – még mindig nem értettem, hova akar kilyukadni.
- Rob, sok időt tölt abban a házban. Az emeleten saját szobája is van.
Rob, Rob, de milyen Rob? Várjunk csak… - ekkor már kezdett összeállni a kép. Csak nem az a Rob, aki Edward Cullent játssza?
- Eric? Te Robert Pattinsonról beszélsz? – kérdeztem rá nyíltan.
- Persze, hogy róla! Már évek óta visszatérő vendége a Leavold háznak.
- És miből gondolod, hogy találkozni fogok vele? – mostmár én faggattam.
- Alexa mesélte, hogy két napja fejeződött be egy több hónapos filmforgatás, amiben ő játssza a főszerepet. Egy újságnak azt nyilatkozta, hogy most egy hónapra eltűnik a nyilvánosság szeme elől, hogy kipihenhesse a forgatás fáradalmait. Ebből az következik, hogy Chris házában fogja meghúzni magát. Annál a háznál, jobb búvóhelyet keresve sem találhatna.

Ez egyre érdekesebb! Személyesen is találkozhatok, annak a karakternek a megformálójával, aki az egész életemet fenekestől felfordította. Már ha valóban felbukkan Chris házában. A nagy álmodozás közepette villant be, hogy Eric a vonal túloldalán várja a válaszomat.

- Ebben igazad van. – végre én is beláttam, hogy elméletük a színész bujkálásáról, nagyon is helytálló - Megmondhatod a húgodnak, ha itt lesz, megpróbálom összehozni a találkozót. De nem ígérek semmit.
- Ok! Este hatra jó, ha ott vagyok érted?
- Persze! De mostmár hagylak aludni. Jó éjt! – köszöntem el.

Alig tettem le a telefont, Damon gúnyolódó hangja csendült fel.
- Épp ideje! A csacsogásod, már kezdett az agyamra menni. - a csúfondáros hang felbőszített.
- Szállj le rólam! – kiáltottam rá, dühösen
- Miért tenném?- felelte még mindig gúnyos hangnemben, de a szeme dühösen szikrázott.
- Azért mert én így akarom, és mert mostantól semmi közünk egymáshoz!
Szótlanul fordultam el tőle, és kibámultam az ablakon. Megkönnyebbülten vettem észre, hogy végre ismerős környéken járunk, és rövidesen a szobámban lehetek.

Sóhajtva vetettem le magam az ágyra, a hosszú pihentető fürdő után. Csalódtam Damonban, de mit is vártam! Megmondta, hogy soha nem fog szeretni. Neki itt lesz Cora. Bele kell törődnöm és tovább lépnem. Nem hagyom, hogy ez a csalódás, beárnyékolja az itt tartózkodásomat. Igenis jól fogom érezni magam a barátaimmal. Ezzel a gondolattal merültem álomba.

Másnap reggel, nyúzottan, fáradtan ébredtem. Szinte egész éjjel forgolódtam, és még álmomban is Damon gúnyos arca kísértett. Elhatároztam, hogy a bánat nyomát sem fogja látni rajtam senki. A hangulatomtól, igencsak eltérő ruházatot választottam. A piros felső és a fehér farmer, jó választásnak tűnt. A lelkemben sötét viharok dúltak, de ezt egyedül csak én tudhattam. Nagy levegőt vettem és elindultam a konyhába. Már a lépcsőn, beszélgetés hangjai ütötték meg a fülemet. Egy pillanatra ledermedtem, amikor meghallottam Damon hangját. Erőt kellett vennem magamon, hogy ne szaladjak vissza a szobámba.

 A konyhába belépve, azonnal észrevettem Damont és az őt, ölelgető lányt. Mosolyt erőltetve az arcomra, üdvözöltem őket. Damon, felhúzott szemöldökkel fürkészett.
Töltöttem magamnak egy kávét, majd nekitámaszkodva a pultnak, kezdtem figyelni a gerlepárt, miközben lassan kortyolgattam a kávémat. Amikor először meghallottam a nevét, egy gyönyörű, fiatal lányt képzeltem magam elé. Ezzel szemben, egy átlagos, szőke rövid hajú lány ült előttem, akire még jóindulattal sem mondhattam volna, hogy gyönyörű. Szinte már megsajnáltam, hisz Damon őt is csak kihasználta.
- Ugye te vagy Cora? – próbáltam udvarias társalgást kezdeményezni. A lány bólintott, én pedig úgy döntöttem, hogy ideje kicsit megleckéztetni Damont, ezért így folytattam a beszélgetést – Damon már sokat mesélt rólad! Nem mutatja ki, de oda van érted.
A lány szeme felcsillant és még szorosabban bújt Damonhoz.
 - Te vagy Vivien? Én is sokat hallottam rólad. – mosolygott rám. Talán úgy érezte, hogy bennem jó barátra lelt, így mindjárt fel is ajánlott egy délutáni közös programot.
- Sajnos ma nem megy! – élveztem, hogy játszhatok Damon idegeivel – Este nem leszek itthon. De Damon biztosan elszórakoztat, ha szépen megkéred.
Amikor Damonra emeltem a tekintetem, a szeme parázslott a benne tomboló dühtől.
Ajkai némán formálták a következő mondatot.
- Ma éjjel meglátogatlak.
  Rögtön tudtam, mit kell válaszolnom, hogy Damon pofára essen és megértse, hogy velem nem játszadozhat. Lassan elindultam az ajtó felé, majd mielőtt kiléptem a folyosóra, még visszaszóltam a vállam felett.
- Oh, most jut eszembe! Ma este nem jövök haza. Ericnél alszom.

Emelt fővel, a méltóságomat megőrizve indultam a szobámba, magam mögött hagyva a mit sem sejtő Corát és a teljesen elképedt Damont.