56. Fejezet Az Esküvő

Damon egy újabb feledhetetlen nappal ajándékozott meg, ami talán túl gyorsan, is ért véget. Szinte az egész napot az ágyban töltöttük, habár én többször is megpróbáltam felkelni és felöltözni, de Damon újra és újra, visszahúzott magához egy újabb „ búcsú csókra”, de persze nem érte be, egy-két csókkal, sokkal többre vágyott. Elég volt csupán egy pillantás, a gyönyörű kék szemeibe és boldogan omlottam a karjaiba A viharos szenvedély mindkettőnket magával ragadott, így a csókok eget rengető, szeretkezésekbe torkollottak. Már kezdett alkonyodni, amikor végre rászántuk magunkat a felkelésre. Gyorsan lezuhanyoztam, ezúttal Damon nélkül, és más ruhám nem lévén, visszavettem az előző nap viselt farmert és pólót. 

Kilépve a fürdőszobából, tekintettemmel azonnal Damont kezdtem keresni, ő azonban addig, amíg a fürdőben voltam, eltűnt a szobából. Damon köddé válása, olyannyira elgondolkodtatott, hogy csak néhány másodperces később vettem csak észre Jent, aki az ablaknál állva, csendben várt rám. 

- Szia Viv!  – mosolygott rám – Soha nem láttalak még ilyen boldognak. Jól sejtem, hogy megtört a jég és Damon színt vallott?  

- Igen! – ültem el az ágyra. Jen is ellépett az ablaktól, és a példámat követve, helyet foglalt mellettem  – Ma elhangzott az a bűvös szó, a szájából. 

- Mint a legjobb barátnődnek, elárulod, pontosan mit mondott?

- Azt mondta, ha nem lenne Selena végrendelete, akkor is feleségül venne, mert… - a torkom elszorult az izgalomtól, így kénytelen voltam néhány másodpercnyi szünetet beiktatni, mielőtt folytattam – Mert szeret! Számomra még most is hihetetlen. Képtelen vagyok felfogni, hogy ez velem történik…

- Hidd csak el! Damon valóban szerelmes beléd – kacsintott rám.

Huncut szikra gyúlt a szemében, ami újabb kérdéseket vetett fel bennem.

- Jen, Mit titkolsz előlem? Ugye tudod, hol van most Damon.

- Az első kérdésedre a válaszom: Majd Damon elmondja, ha akarja. – terelte ügyesen a témát, majd hozzátette - Az eltűnése miatt pedig, egy percig se fájjon a fejed. – nyugtatott meg - A szobánkban öltözik, ugyanis a vőlegény az esküvő előtt…

- Nem láthatja a menyasszonyt. - fejeztem be a megkezdett mondatát. 

- Úgy ahogy mondod. Most azonban, készülnünk kell a te nagy napodra, jobban mondva estédre, és mivel nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy egy óra alatt csodaszép menyasszonyt varázsoljak belőled, jobb lesz, ha gyorsan neki is kezdünk. 

- Sikerült mindent megszerveznetek?

- Igen! – a tömör válasz, egyértelművé tette, többet nem fogok tudni kihúzni belőle. 

Jen kimért léptekkel, ami egy lassított filmbe is beillett volna, indult a szekrény felé, majd sarkig tárta az ajtót. A szemem elé táruló látványtól még a lélegzetem is elakadt. A lábaim önkéntelenül mozdultak meg, és csak arra eszméltem, hogy a szekrény előtt állok, tekintetemet le sem véve a hófehér, egyedi hímzésű selyemruháról.  

- Íme, a ruhád, amiben örök hűséget fogadhatsz Damonnak. – mutatott a ruhára Jen.

- Ez meseszép! Köszönöm Jen. – öleltem magamhoz, a boldogságtól megmámorosodva.
- Az idő rövidsége miatt, sajnos le kellett mondanunk a menyasszonyi ruháról, de szerintem ebben is gyönyörű leszel. – mentegetőzött, pedig semmi oka nem volt rá, hisz a vak is láthatta, mennyire tetszik a ruha. - Tényleg csak egy óránk van a készülődésre? – kérdeztem rá hitetlenkedve. 

- Már abból is eltelt tíz perc.  – emelte ki a szekrényből és tette le az ágyra a ruhát, majd két kisebb csomagot is kezembe nyomott, mondván: A nászéjszakának is meg kell adni a módját…

/Damon szemszöge/

Életem eddig százegynehány éve alatt, soha még csak fogalmam sem volt róla, mit jelent szerelmesnek lenni, milyen az, ha valakiért, még az életedet is feláldoznád, ha azt akit szeretsz, úgy érzed, minden rossztól meg kell óvnod. De egy márciusi napon, betoppant az életembe Vivien, a csípős nyelvű és észbontóan kívánatos lány, aki néhány hónap leforgása alatt, kiforgatott önmagamból, elérte, hogy minden gondolatom körülötte forogjon és aki, a világon mindennél fontosabbá vált számomra.

Ahogy akkor még a szerelmet, úgy a féltékenységet sem ismerhettem, de Viviennel együtt, mindkettő beköszöntött az életembe. Chris házában, majd eszemet vette, az a bizonyos, zöld szemű szörny, amikor megláttam Robert karjaiban. Amíg Ő nem volt az életem része, játékszernek, a vágyaim tárgyának tekintettem a nőket, és mindenfajta érzelmet nélkülözve szórakoztam velük, vagy vettem el az életüket. Én sem voltam semmivel sem különb, mint Sebastian, Alexander vagy Gael. 

Most viszont, itt állok Stefan és Jen szobájában, ünnepélyesen kiöltözve és hamarosan feleségül veszem Vivient. Stefan ruha választását illetően, pedig egy szavam sem lehet, mert a fekete öltöny, a szintén fekete nyakkendő és a fehér ing, nagyon jól el lett találva. Tükrözi a stílusomat. Már csak arra vagyok kíváncsi, arra viszont nagyon, Viviennek mit hoztak alkalmi ruha gyanánt… - merengésemből Stefan hangja rázott fel.

- Damon, megérkezett az anyakönyvezető. – dugta be a fejét az ajtón.

- Mindjárt megyek. – kaptam magamra a zakót. Még vetettem egy utolsó pillantást a tükörbe, és várakozással telve indultam a lépcső felé. 

A Viviennel közös szobánk ajtaja előtt elhaladva, csak igen nagy erőfeszítés árán sikerült visszafognom magam, hogy be ne nyissak. Lassan, emberi léptekkel véve a lépcsőfokokat sétáltam le az előtérbe, ahol Jen, Stefan és egy ötvenes éveiben járó nő, várt rám.

- Üdvözlöm! – mutatkozott be – Mrs. Fulton vagyok, én fogom összeadni önt és a menyasszonyát.

- Damon Salvatore.

- Damon, az önök házasságkötése, merőben eltér a szokásostól, ezért kötelességem megkérdezni. előfordulhat, hogy az esküvő során, ön vagy a leendő felesége, esetleg meggondolja magát?

- Nem, részemről kizárt! – vágtam rá, habozás nélkül.

- És a menyasszonya?

Ezzel a kérdéssel megfogott. Habár biztos voltam Vivien szerelmében , hiszen az eltelt nap során, többször is elhangzott mindkettőnk szájából, „Szeretlek” , mégsem mertem egyértelműen kijelenteni, ő sem fog visszavonulót fújni. 

A válaszadástól szerencsére megmentett a felcsendülő nászinduló hangja. Kifinomult hallásomnak köszönhetően, a legkisebb nesz, így Vivien közeledő léptei sem kerülhették el a figyelmemet. Rövidesen meg is jelent, Stefannal karöltve a lépcső tetején. Az én létemben, most érkezett el az a pillanat, amikor szavam-szám elállt a csodálattól. Mindig is tudtam, hogy Vivien gyönyörű lány, de a látvány minden képzeletemet felülmúlta. A fehér, derékban karcsúsított selyemruha, úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. Én pedig férfi lévén, már azon agyaltam, hogyan szedem majd le róla, ma éjszaka, a nászéjszakánkon. Gondolataimat, hogy némileg eltereljem, kínzó vágyamról, egy röpke pillantást vetettem, az előttem álló, Mrs. Fultonra, aki mosolyogva figyelte Vivient és Stefant. Türelmetlenül vártam, hogy a csigalassú, lépcsőzésnek vége legyen, és magam mellett tudhassam Vivient. 

- Damon, átadom a menyasszonyodat. – szólalt meg Stefan, miközben Vivient szorosan magamhoz öleltem, majd emberi fülnek, nem hallhatóan, még hozzáfűzte – Örülök, hogy megtaláltad, azt a lányt, aki felnyitotta a szemed a jóra és a szépre. 

- Köszönök mindent, amit értünk tettetek. – suttogtam – De te sem úszod meg, mert legközelebb, te és Jen fogtok itt állni.

- Vigyázz rá, nagyon! – mutatott a szemével Vivienre – Az egyik szemed mindig rajta legyen. Tudod, mit tervez Gael! Nem hagyhatjuk, hogy véghez vigye. Na és, Sebastianról és Alexanderről sem feledkezhetünk meg.

- A szertartás végén feltárul előttünk Selena titka. – fura, a végrendeletről teljesen megfeledkeztem, csak most hogy Stefan szóba hozta Gaelt, jutott ismét eszembe. 

- Kezdhetjük? – szakította félbe, eszmecserénket az anyakönyvvezető.

- Igen! – feleltük egyszerre Viviennel.

- Kedves egybegyűltek, – kezdett bele Mrs. Fulton. A szavak alig jutottak el a tudatomig. Megbabonázva néztünk egymásra Viviennel, fogva tartva tekintetünkkel a másikét. A barna szempár, mint egy nyitott könyv, hagyta, hogy olvassak belőle. 

- Damon… - nyomta meg erőteljesebben a nevemet Mrs. Fulton – Igéred-e, hogy kitartasz Vivien mellett, jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?

 Ez a nő nem tudhatta, hogy a halál már régen utolért, így a betegség szintén ismeretlen számomra. Szegénynek sem mondhatom magam, viszont Vivient teljes szívemből szeretem, és mellette akarok lenni, ameddig csak lehet. Ezért határozottan szerelmem szemébe nézve, húztam az ujjára a gyűrűt, és hangosan, tisztán érthetően, mondtam ki azokat a szavakat, amivel egybekötjük az életünket,

- Igen, Vivien. Ígérem!

 Az anyakönyvezető Viviennek is feltette ugyanazt a kérdést, amit nekem. Szemében könnycsepp csillogott, a boldogság könnyei, amikor a karikagyűrűt az ujjamra húzta és összefonódott kezünkre pillantva, kimondta.

- Igen, Damon! Ígérem!

- Mostantól, férj és feleség vagytok! – gratulált elsőként, a házasságkötésünkhöz Mrs. Fulton – Megcsókolhatjátok egymást.

Erre a pillanatra vártam, amióta csak megpillantottam. Szorosan magamhoz húztam, és elnyílt ajkaira hajoltam. Nyelvemmel azonnal bebocsátást nyertem, melyre egy mélyről jövő sóhaj, volt a válasz. Erőnek erejével fogtam, vissza magam, ahhoz, ugyanis amit terveztem, nem volt szükségem nézőközönségre.

- Ön csodaszép – súgtam a fülébe – Mrs. Salvatore.

- Mr. Salvatore. – nyomott egy leheletnyi csókot a számra – Isten hozta a házasok világában.

Miután aláírtuk az anyakönyvet, amit Stefan és Jennifer, mint a tanújaink, úgyszintén megtettek, egy-egy üveg pezsgőt, magunkhoz véve, a szobámba indultunk. 

Stefan és Jen, csatlakozott hozzánk, és sejtettem, hogy nem ok nélkül. Alighogy becsukódott a szoba ajtaja, Stefan rögtön a lényegre tért.

- Selena, betartotta a szavát. Amikor kimondtátok az igent, megjelent előttem egy kép, egy elhagyatott házról, egy rejtekajtóról, és egy széf kódja, ami: (564298). 

- Azt is láttad, hol van ez a ház? – kérdezett rá Vivien.

- Nem, de Selenát ismerve, el fog vezetni minket oda. De nem is ez a lényeg! – meglepően izgatottnak tűnt, és gyanítottam is az okát.

- Megmutatta Gael igazi arcát! Igaz?

- Nem egészen!

- Mondd már!  - türelmetlenkedett Jen _ Ki Ő?

- Vivien nem mehet vissza a házába, mert Gael már járt bent a házban. Ennyit mutatott Selena. 

- Gael felbukkanása óta ki járhatott nálam? - gondolkodott hangosan Vivien.

Vivien balesete és a megmentőjének váratlan megjelenése, mindig is szálka volt a szememben, de most, hogy Stefan, rávilágított, arra a tényre, hogy Gael bent járt a házban, már tudtam, csakis ő lehet, akit keresünk. Vivien még csak nem is sejti, hogy a megérzése nem hagyta cserben.