54. fejezet A Dilemma

                                                                     
                                          18+


/Vivien Szemszöge/


Nem értem mi folyik itt? Kezdek lassan beleőrülni ebbe a bizonytalanságba. Damon, már egy órája, egy szót sem szólt hozzám, pontosan azóta, amióta eljöttünk az ügyvéd házából. 
A látogatás előtt, még úgymond vidámnak és kiegyensúlyozottnak tűnt. Eltekintve persze, a ránk leselkedő veszélytől, amely őt is nyomasztotta. Mi történhetett? Miért érzem úgy, hogy Damon, valami nagyon fontosat, amiben én érintett vagyok, elhallgat előlem?


Alighogy beszálltunk a kocsiba, előkapta a telefonját és Stefant tárcsázta. Halkan, szinte suttogva, rövid, tőmondatokban beszélt, annyit azonban így is sikerült kivennem a beszélgetésből, hogy nemsokára találkozunk, Stefannal és Jennel, egy eldugott kis motelben, egy fontos döntés meghozatala miatt. Biztos voltam benne, hogy a Gerry-nél tett látogatásunknak, köze van, ahhoz a bizonyos döntéshez.
A motor, duruzsoló hangja és az éjszaka sötétje, na meg persze, az utóbbi napokban átéltek, miatti kimerültség, együttesen megtette a hatását, így rövidesen ólmos fáradtság lett úrrá rajtam, szemhéjaim elnehezedtek, majd lecsukódtak, és mély álomba szenderültem. 


- Ébresztő Vivien! – jutott el, hozzám, még félálomban Damon hangja – Megérkeztünk.
A szemeimből abban a pillanatban elszállt az álom és sietve kiugrottam a kocsiból, de Damon a karomnál fogva magához húzott. 
- Hova, hova, ilyen sietősen? 
- Nem akarom megvárakoztatni az öcsédet és Jent. – nem bírtam ki, hogy egy oldalvágást ne fűzzek hozzá – Gondolom, nem akarod sokáig halogatni, azt a fontos döntést.
- Még várhatnak egy kicsit. Nekünk azonban még van egy kis elintéznivalónk. – ölelte át szorosan a derekamat és villámgyors mozdulattal a kocsihoz szorított.
- Elszaladtál előlem, mielőtt ezt megtehettem volna – vágytól rekedt hangja és a szenvedélyes láng, mely a szemében gyúlt, miközben fölém hajolt, örvényt indított el bennem. Arra már nem maradt időm, hogy rákérdezzek, mit értett Damon ezen, mert éreztem, hogy a szája az ajkaimra tapad. Heves és szenvedélyes csókra számítottam, ám ezúttal másként történt, Damon gyengéden csókolt meg. Erre nem voltam felkészülve. Egy ilyen csókkal szemben védtelennek éreztem magam. Ez a gyengéd érintés kibillentett egyensúlyomból. Még csak azt sem vethettem a szemére, hogy durva, vagy hogy kihasználja testi fölényét. Semmit nem kifogásolhattam, hacsaknem azt, hogy nyelvének játéka igen erős érzelmeket ébresztett fel bennem. Meg sem mertem mozdulni, annyira kellemesnek éreztem a Damon érintése nyomán támadt izgalmat. 


- Hát, itt van, a mi szerelmespárunk. – Stefan hangja, hideg zuhanyként ért, így pillanatok alatt visszatértem a kijózanító valóságba.
- Fogd be Stefan. – szűrte a szavakat a fogai között Damon.
- Aha, tehát nem mondtad el neki. 
- Mit nem mondott el nekem? – kérdeztem rá bizalmatlanul. 
- Damont kérdezd!  – tért ki a válasz elől Stefan.
- Selena tudta, Gael valódi kilétét és azt is hogyan győzhetjük le Alexandert és Sebastiant. – nyögte ki nagy nehezen Damon. A folytatással viszont habozott.
- Miért érzem úgy, hogy van egy DE? – bontakoztam ki az ölelésből.
- Ahhoz a feltételhez kötötte, hogy feleségül kell vennem téged. – Damon megindult az ajtó felé, majd mielőtt lenyomta a kilincset, gúnyos mosollyal a szája szegletében, hozzátette – De ne éld bele magad, mert eszem ágában sincs megnősülni.


Selena, hogy tehetted ezt velem? – emeltem tekintetemet az ég felé – Miért épp Őt? 


- Mégis miből gondoltad, hogy igent mondanék? – támadtam rá dühösen – Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Soha, a büdös életbe nem mennék hozzád, még ha te lennél a világon az egyetlen valamire való férfi is. Damon hitetlenkedve mered rám, s a fejét csóválta. Emelt fővel léptem be a kis panzió előterébe, ahol Jen, ölelésre tárt karokkal várt rám.
- Elmondták? – nézett rám együtt érzően. Válaszképpen csak egy bólintásra futotta. 
- Alig állsz a lábadon. Próbálj meg aludni. Hidd e,l jót fog tenni és holnap, más színben fogod látni a világot.


Jen jelenléte, segített lehiggadni. A viszonylagos nyugalom, azonban csak addig tartott, amíg az ajtó előtt, mellékesen meg nem jegyezte, Stefan, abban a hitben, hogy Damon és én egy pár vagyunk, közös szobát foglalt nekünk. Amíg fogalmam sem volt Selena, végrendeletéről ez nem is okozott volna gondot, és örömmel osztozom a szobán Damonnal. Így viszont, már egészen más a helyzet. és ha akarom, sem tudom elkerülni, ezt a felfuvalkodott hólyagot. Miután Jen magamra hagyott, egyenesen a fürdőszobába indultam.
Mivel Damon nem hagyta, hogy bármit is magammal hozzak, és a kis fürdőszobába nem készítettek törölközőt, ezért nem tehettem mást, minthogy a lepedőt használtam törölköző gyanánt. 


Kilépve a fürdőből, Damont pillantottam meg. Hanyag testtartással támaszkodott a falnak. Szemével, tüzetesen végigmért, majd pillantása a testem köré tekert lepedőn állapodott meg. Zavaromban a számat harapdáltam. Nem tudtam, hogy másszak ki ebből a helyzetből. Damon tekintete elsötétült, hangja pedig egy árnyalattal mélyebbre váltott, amikor megszólalt. 
– Ne harapdáld az ajkad! Majd én harapdálom helyetted.
– Nem! 
– Dehogynem. Biztos te is akarod. Nagyon kellemes, ha finoman csinálják.
– Mi van, csak nem meggondoltad magad? - próbáltam, lazának tűnni.
– És ha igen? – szelte át két lépéssel a szobát.
– Én viszont, Nem! – nyomtam meg, a nem szócskát.
– Vivien, könnyen rávehetnélek, a véleményed megváltoztatására. – mosolygott rejtélyesen.
– Nem lesz esküvő és kész. Különben is, nemrég még épp te mondtad, hogy eszed ágában sincs megnősülni. – ismételtem meg a parkolóban elhangzottakat.
– Pedig nincs más választásod Hozzám kell jönnöd. – szögezte le a tényeket Damon.
– Mi ez a fene nagy fordulat?  - bámultam rá, értetlenkedve.
– A boszi gondoskodott róla, hogy ne legyen kibúvó. Ha életben akarunk maradni, eleget kell tennünk Selena végakaratának.  – húzta végig ujjait a lepedőt tartó csomón – És egyre jobban tetszik  az ötlet, hogy minden este az ágyamban vársz rám.
– Na, abból nem eszel!  – vágtam oda flegmán, mire Damon egy rántással, letépte rólam a lepedőt. 


Sietve felkaptam az ágyról a takarót, hogy elfedhessem a meztelenségemet. Damon viszont ezt a kísérletemet is megakadályozta. Arcán diadalittas mosollyal, lengette meg előttem a takarót, miközben lépésről-lépésre tolt az ágy felé. 
- Áruld el, mit tervezel. – suttogtam elfúló hangon.
- Meg akarlak kapni. – nyomott testével az ágyra.
- Ha igent mondok, békén hagysz? – vettem be az utolsó adumat
- Nem, már nem tudsz megállítani – simított végig a testemen – Hiába ellenkezel, a tested mást mond. Te is ugyanúgy akarod, mint én.


/Damon szemszöge/  




Komolyan gondoltam, amit Viviennek mondtam, valóban mindent megtettem volna, hogy ne kelljen elvennem. Nehogy már egy boszi, döntsön a sorsomról. Most viszont vonz a lehetősége, hogy magam mellett tudhassam és ennek már semmi köze ahhoz, amit Stefan kiderített. Selena, ugyanis mindent előre megtervezett, és nem hagyott kiskaput, így tényleg nincs más választásom, mint megnősülni. És ez épp velem történik. Velem, aki soha nem bírta a kötöttségeket. Vivien kirohanása a parkolóban, igencsak meglepett. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ő lesz az, aki nemet mond. Ez ösztönzött arra, hogy kicsikarjam belőle a házasságot, arra azonban nem készültem fel, ami a szobában várt. A vizes lepedő, amiben kisétált a fürdőből, kiemelte, csodás idomait. Ha nem fogom, erőnek erejével vissza magam, leteperem a szőnyegre és ott teszem magamévá. Örülten vágytam rá, és eldöntöttem, hogy ma este, ha törik, ha szakad, az enyém lesz. Most pedig itt fekszik alattam, remegő testtel, és ajkai a csókomra szomjaznak. A kis szócsatánk, számomra felért egy előjátékkal, szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja egykönnyen adni magát, főleg azok után nem, ahogyan beszéltem vele a megérkezésünkkor.
- Ha igent mondok, békén hagysz? – megmosolyogtatott a gyenge próbálkozás.
- Nem, már nem tudsz megállítani – futtattam ujjaimat végig a testén – Hiába ellenkezel, a tested mást mond. Te is ugyanúgy akarod, mint én.
Ajkai elnyíltak, mint a rózsabimbó, és én mint egy éhező vetettem rá magam. Nyelvemmel körbe rajzoltam, ajkai vonalát, mire ő a hajamba beletúrva,  szorosan magához húzott. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, már nem értem be, holmi szájra puszival és nyelvemmel az ajkai közé hatoltam. Levegőért kapkodva szakadt el tőlem, én pedig kihasználva ezt a néhány másodpercet, ledobáltam magamról a ruháimat. Visszatérve az ágyra, csókjaimmal a bokájától haladtam felfelé, s minél közelebb kerültem nőiességéhez, a remegések annál intenzívebbek lettek. Nem akartam elsietni, a szeretkezésünket, amire már hónapok óta vártam, így legérzékenyebb testrészét megkerülve, a hasát, majd a melle között húzódó bársonyos mélyedést csókolgattam, ajkaimmal, nyelvemmel és a fogaimmal, amíg Vivien csaknem felkiáltott a gyönyörtől.
Kezeit rákulcsoltam az ágy fejtámlájára, és ajkaimmal körbezártam a hívogató mellbimbókat. Hosszan ingereltem, s közben kezemet a combjai közé csúsztattam, minek következtében hangos sikoly, szakadt fel Vivien torkából. Gyengéden szétfeszítettem combjait, és apró csókjaimmal, most az ellenkező irányba haladva, lassan elértem, a már nedvesen gyöngyöző nőiességéhez. Ujjaimmal széthúztam a fimon bőrt, majd nyelvemmel, lágyan végignyaltam, szívtam, a fogaimmal ingereltem és egy ujjal el is merültem benne. Vivien szorosan markolta, egy pillanatra sem engedte el a fejtámlát, csípője úgy hullámzott, mint a tenger. Hangos sóhajai és nyögései, rám is gerjesztően hatottak, alig vártam, hogy a nedves forróságot, a férfiasságom körül érezhessem. Vivien is így gondolhatta, mert hirtelen elengedte a támlát, és felhúzott magához.
- Damon kérlek! – hangja nem volt más, mint rekedtes suttogás.
- Mondd, mit szeretnél? – tudtam nagyon jól, mire vágyik, de én az ő szájából akartam hallani.
- Téged!  - nyögte.
- Ilyen felkérésre nem lehet nemet mondani. – suttogtam, az ajkaitól néhány milliméterre., majd egy határozott lökéssel, mélyen elmerültem benne.


Az ajkáról feltörő sikolyt, egy forró, tüzes csókkal fojtottam belé. Vivien szenvedélye engem is magával sodort, és gondolkodás nélkül, boldog sóhajjal adtam át magam a gyönyörnek, amely egyre magasabbra ragadott, és úgy tűnt, nem ér soha véget.