55. Fejezet. A Végzet

                          

                                               +18

Damon ezen a varázslatos éjszakán, olyan földöntúli magasságokba repített, melynek létezéséről eddig fogalmam sem volt. A szívem mélyén éreztem, hogy ezen az éjszakán valami megváltozott. Talán, még azt is meg merném kockáztatni, Damont nem pusztán a testi vágy hajtotta, több volt ez annál. Szemének csillogása is erről árulkodott.  Kimerülten, mégis csordultig telt szívvel, fejemet a mellkasára hajtva, szenderültem mély álomba.

Alig néhány órás alvás után, mintegy belső órának engedelmeskedve pattantak fel a szemeim. Damon még az igazak álmát aludta. Sokáig nézegettem a szeretett arcot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, ujjaimmal végigsimítottam, lehunyt szemhéján, orrán és szorosan összezárt ajkain. A kezem, önállósítva magát, vándorolt a nyakára, majd rövidesen ujjaim nyomát követték ajkaim is. Izmos mellkasát, apró puszikkal borítottam, melyre teste enyhe remegéssel válaszolt. Eszeveszett vágy uralkodott el rajtam, ami meghozta a bátorságomat is. Feltérdeltem és apró csókokat lehelve a testére, haladtam, a csípője felé. Egy vékony takaró viszont utamat állta, amely a csípőjére tekeredett. Ez az apró akadály, azonban nem hogy megállított, hanem felszította, a már amúgy is mérhetetlen szenvedélyt, mely a testemet uralta.

Kezemet a takaró alá csúsztatva, érintettem meg férfiasságát, mire Damon teste, ívben megfeszült. Nem értem be pusztán tapintással, ajkaimmal is ízlelni akartam. Nem is teketóriáztam sokat. Határozott mozdulattal, kiszabadítva, legnemesebb testrészét a takaró fogságából, hajoltam fölé, ajkaimmal és nyelvemmel ingerelve. Damon mindkét kezével a hajamba túrt, jelezve, hogy felébredt. Az érzéki kényeztetést, abban a pillanatban megszakítva, emeltem fel a fejem.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

- Ennél jobb nem is lehetne! – a szája szegletében megbúvó halvány mosoly, azt sugallta, már régóta ébren van. 

- Ugye nem most ébredtél fel?

- Nem, nem most. – súgta, vággyal telt hangon, és egy villámgyors mozdulattal, maga alá fordított – Kíváncsi voltam, meddig merészkedsz, ezért nem szóltam.

- Akkor nem lehet okod panaszra.  – nyaltam meg izgalmamban a számat. 

Damon, vágytól sötéten izzó tekintettel követte, minden apró mozdulatomat. 

- Panaszkodtam, egy szóval is? – futtatta végig ujjait a hasamon – Az ilyen ébresztéseket akár rendszeresíthetnénk is…de,  bármily fájó, most be kell érnünk ennyivel, mert Stefan bármelyik pillanatban beléphet azon az ajtón.

Még éppen annyi időnk maradt, hogy a takarót magunkra rántsuk, mielőtt kinyílt az ajtó.

- Upsz… - kapta a szeme elé a kezét Stefan – Csak, nem zavartam meg valamit? 

- Nem, semmi olyat, amit ne folytathatnánk később. – cirógatta meg a combomat Damon a takaró alatt.

Damon ujjainak érintése nyomán, a bőröm lángolt, lélegzetem elfúlt, és csak nagy erőfeszítések árán sikerült elfojtanom, a torkom mélyéről feltörni készülő sóhajt. 

- Nem halogathatjátok tovább, a döntést. – tért rá jövetele okára Stefan – Sebastian és Alexander, az éjszaka folyamán öt embert ölt meg. Gael, akinek a valódi kilétét még mindig nem tudjuk, három Európai országban, Romániában, Franciaországban és Hollandiában, összesen húsz embert gyilkolt meg, néhány nap leforgása alatt. Nem hagyhatom, hogy a vonakodásotok miatt, még többen haljanak meg. Nincs több időhúzás! Öt percet kaptok a válaszra. 

Az elkövetkezendő percekben, egyikünk sem szólalt meg. Tudtam jól, minden az én válaszomtól függ. 

- Damon? Hogy döntöttél? – tette fel a nagy kérdést Stefan, miután lejárt a kiszabott öt perc.

- Egyértelmű! Feleségül veszem Vivient, ha hozzám jön!

- Vivien? – hajolt fölém Damon, szinte a számba suttogva a nevemet.

- Igen! A feleséged leszek! - néztem mélyen Damon szemébe. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, igent mondtam az esküvőre és hamarosan, Mrs. Salvatore leszek.

Stefan nagyon elemében érezhette magát, mert már kezdte is sorolni, mi minden vár még ránk.

- Még ma össze kell házasodnotok. Szükség lesz egy anyakönyvvezetőre, mivel a ti estetekben csak a polgári esküvő jöhet szóba…

- Befejezted? - vágott dühösen a szavába Damon.

- Még nem! – intette le Stefan – Viviennek és neked is, alkalomhoz illő ruhában kell megjelennetek.

- Nem hoztam magammal, még az alkalomhoz nem illő ruhát sem. - jegyeztem meg, enyhe dühvel a hangomban.

Kivételesen, most nem Damon, hanem én voltam az, aki kezdte elveszíteni a türelmét. Stefan mindebből semmit sem vett észre. Ömlöttek belől a szavak, már azt hittük, soha nem fogy ki belőlük. 

- Na ide figyelj öcsike! – förmedt rá, indulatosan Damon – Vivien és én, most felöltözünk, beülünk a kocsimba és estére, mint férj és feleség jövünk vissza. 

- Nélkülem és Jennifer nélkül nem tudtok összeházasodni, – emlékeztette Stefan a tanúk fontosságára.

- Majd megigézek valakit. 

- Na, ez az, amit nem tehetsz meg. – kontrázott rá Stefan – Selena kikötötte, felejtsd el az igézést.

- Rendben, akkor megmondom, mit teszünk! – törődött bele, látszólag Damon. Szemében huncut szikra csillant meg. Sejtettem, hogy olyan meglepetést tartogat, az öccse számára, ami nem fogja elnyerni a tetszését  – Jenre és rád bízom az esküvő szervezését. Ha minden készen áll, majd akkor jelentkezz újra.

Stefan még a száját is elfelejtette becsukni, olyannyira ledöbbentette Damon válasza. Egy szempillantás alatt tűnt el a szobából. De még távozóban, emberesen bevágta maga után az ajtót. Csoda, hogy az ajtó, nem szakadt ki a tokjából. 

- Édesem, mit javasolsz, mivel töltsük a mai napot? – húzta lassan le rólam a takarót.

- Sakkozhatunk, esetleg kártyázhatunk is.

- Vetkőző póker? – ajánlotta Damon, miközben ajkai a nyakamra tapadtak.

- Nem lenne tétje, ugyanis nincs rajtunk ruha.  

- Szex a zuhany alatt? 

A válaszra nem maradt időm, mert a következő pillanatban, Damonnal együt,t a zuhany alatt találtam magam. A kellemesen langyos permet, felfrissített, viszont Damon közelsége, megakadályozta, hogy ellazuljak. Hogy némiképp eltereljem a figyelmem, izmos testéről, ami csupán néhány centire volt tőlem, és csak a kezemet kellett volna kinyújtani érte, kezembe véve a szivacsot és a vanília illatú tusfürdőt, tisztálkodni kezdtem, végig, magamon érezve Damon tüzes pillantását. 

- Majd én! – fordított arccal a zuhanykabin fala felé.

Gyengéd, mégis érzéki mozdulatokkal kezdte lemosni a habot a testemről, ajkaival követve a lecsorgó víz útját. Kezeimet a falnak támasztva, sikerült csak megtartanom magam, mert a lábaim úgy remegtek, mit a kocsonya. Amikor, Damon szorosan mögém állt és combját, a combjaim közé nyomta,  hangos sikoly hagyta el az ajkaimat. Az önkontrollomat akkor vesztettem el végleg, amikor, ujjai a nőiességem középpontjához tévedtek. Érezni, érinteni akartam őt, így hátranyúlva, kezembe vettem a már igencsak ágaskodó férfiasságát. Ez volt az a pont, amikor átadtuk magunkat az őrjítő vágynak. Damon váratlanul maga felé fordított, és mint egy ragadozó vette birtokba a számat. Nyelvével, mélyen ajkaim közé hatolt, közben kezét a combjaim közé tolta. 

- Erre vágytam, a közös fürdésünk óta. – mormolta elszakadva az ajkaimtól, majd lágy csókokkal haladt lefelé a melleimhez. 

A lábaimból minden erő elszállt, olyan voltam a karjaiban, mint az olvadt viasz. 

- Damon, - sikoltottam remegve a nevét, amikor ajkával és nyelvével a legérzékenyebb testrészemet vette célba. Úgy éreztem, megőrülök, ha nem lesz azonnal az enyém és ezt hangosan a tudtára is adtam. – Akarlak! Most!

Damon nem várt további biztatásra. A combjaim alá nyúlva felemelt és zuhanykabin falának szorított.

- Vivien! – hangja, az emésztő vágy ellenére is komolyan csengett – Soha, még senkinek nem mondtam, amit most hallani fogsz! 

Damon vallomása előtt, még egy perzselő csókban forrtak össze ajkaink. Képtelenek voltunk elszakadni egymástól. Mostanra már biztosan tudtam, Damon ha nem is szeret, de vannak érzelmei, amelyek egyre erősebbek. 

- Ha nem lenne Selena végrendelete, akkor is megkérnélek, hogy legyél a feleségem. – hajolt immár sokadjára az ajkaimra - Mert Szeretlek. 

Damon abban a pillanatban, ahogy elhangzott a szerelmi vallomás, csókkal pecsételte le ajkaimat és egy határozott mozdulattal a testembe hatolt.  Nincs rá szó, amely kifejezné, azt a mámort, amit a karjaiban éltem át. Szememet lehunyva,  adtam át magam a testemet lángba borító, beteljesülést követelő vad vágyakozásnak. Képtelen voltam tovább gondolkozni, tudatomig csupán annyi hatolt el, hogy Damon, azt mondta, Szeret. Damon erős, kemény lökésekkel hajszolt a beteljesülés felé, az elviselhetetlenségig szítva a vágyamat. A minden elsöprő gyönyör közeledtével, már csaknem önkívületben, kiáltottam a nevét, majd pár másodperc múltán. mindent megrázó remegésben robbant szét bennem a kéj és oldódtam fel a minden képzeletet felülmúlón gyönyörűséges beteljesülésben. 

  

Lassan, nagyon lassan, tértem vissza a valóságba, nem bízva benne, hogy az a bizonyos szó valóban elhangzott. Félve nyitottam ki a szemem. Az ágyban feküdtem és Damon a könyökére támaszkodva figyelt engem.

- Igencsak jó lehettem, ha így kiütötted magad. – vigyorgott.

- Tényleg szeretsz? – kérdeztem rá kertelés nélkül. 

- Nem tudtam mi az a szerelem, mert emberként, nem volt módom megismerni és mostmár nem is bánom. Ha valaki azt mondja, hogy vámpírként leszek szerelmes és egy emberbe fogok beleszeretni, ha jó napom van  kiröhögöm, ha rossz, ő lesz a vacsorám. Mégis utolért a végzetem, és az Te vagy! – magyarázta Damon, a kezemet a tenyerébe véve. 

Tekintetével egy pillanatra sem eresztve, leste minden rezdülésemet.

- Nekem pedig te vagy a végzetem, akit teljes szívemből szeretek – simogattam meg az arcát, és csókoltam meg, azokat a kívánatos ajkakat…