49. Fejezet A Boszi ajándéka.

Damon behízelgő modora, azonnal működésbe hozta, az agyamban a fogas kerekeket. Gyanús, nagyon gyanús ez a hirtelen hangulatváltozás. Nem, ez nem lehet véletlen! A fejemet tenném rá, hogy Damon tervez valamit. Csak tudnám, mit? Miért van az az érzésem, hogy most is a bosszú munkál benne, és a váratlan kedvesség mögött, gonosz szándék bújik meg? Résen kell lennem, különben, pórul járhatok. – száguldoztak a fejemben a megválaszolásra váró kérdések.


- Vivien… - hajolt fölém Damon – Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Csak egy elszólás volt! Ne foglakozz vele. – igyekeztem kibújni a válasz alól.
- Egy pohár bortól, megoldódik majd nyelved – kacsintott rám. 
Egyáltalán nem bíztam benne. Egyértelművé vált, hogy forral valamit. Ott motoszkált a fejemben a gyanú, hogy az éjszakai borozgatás, sem véletlenül hangzott el. Ez is része a tervének. De mégis mi lehet ezzel a célja? Azt tervezi, hogy leitat,?  Esetleg belecsempész valamit az italomba? Damont ismerve, csakis a második lehetőség jöhetett szóba. 
- Szívesen meginnék egy pohár bort, de csak akkor, ha te is velem tartsz. – erőltettem mosolyt az arcomra.
Damon eltűnt a konyhában, majd a kezében két pohárral tért vissza. A gyanúm beigazolódott. A kellemesen hűvös bor, tetején ott úszkált némi fehér gyógyszer maradvány. Iszonyatos düh, uralkodott el rajtam. Még arra sem vesztegette az idejét, hogy normálisan elkeverje a porrá zúzott altatót. Mert mi más lehetne, ha nem altató? Na, megállj te aljas dög! Nem hagyom, hogy véghez vidd a terved. Valahogyan el kellene érnem, hogy kimenjen a szobából, és akkor megcserélhetem a két poharat. Most kell elővennem minden színészi képességem. Az elhatározást tett követte.
- A bokámon sajnos átmelegedett a borogatás.  – húztam végig az ujjam, izmos mellkasán – Megtennéd, hogy kicseréled?
- Már hozom is. – villantotta rám elbűvölő mosolyát, majd kifelé menet hozzátette, gondolva, hogy, a gyógyszerektől már amúgy is is kába vagyok, ezért úgy sem hallom meg  – Azt hiszed olyan ostoba vagyok, hogy bedőlök neked.? Hiába játszod a csábítás istennőjét, kénytelen leszel, egy nagy adag altatóval, ágyba bújni. 


Villámgyorsan kicseréltem a két poharat, és óriási szerencsémre még arra is maradt időm, hogy elkeverjem a gyógyszert, Így mire visszatért a szobámba már az ő poharát tartottam a kezemben. Pillanatok alatt kicserélte a bokámon a borogatást, amire már egyáltalán nem volt szükség.
- Mire igyunk? – kérdeztem , s közben színészi képességem legjavát kellet bevetnem ahhoz, hogy ne vegye észre, legszívesebben megfojtanám, vagy az ő esetében egy hegyes karót döfnék a szívébe, megmentve tőle az emberiséget.. Minden porcikámat átjárta a pokoli düh. 
- Igyunk a kibékülésre és ránk. – emelte meg a poharát, majd egy húzásra megitta a nekem szánt bort, Óvatosan kortyoltam az enyémből, nehogy Damon észrevegye a cserét.. Majd pár perc elteltével, álmosságot színlelve, arra kértem, hagyjon magamra. A lelki szemeimmel láttam, magam előtt ahogy elégedettem összedörzsöli a tenyerét. 
A házban minden elcsendesült. Sejtettem, hogy Damon örömünnepet ül a vélt győzelme felett. Áldottam a szerencsémet, és a jó megérzésemet, hogy sikerült keresztül húznom a számításait. Néhány perccel azután, hogy magamra hagyott., furcsa zörejre figyeltem fel, a nappali irányából. Hosszú percek teltek el, mire rászántam magam, hogy utánanézzek, mi okozta a különös zajt. 


 A nappaliban hihetetlen látvány fogadott. Épphogy beléptem az ajtón, Damon mint egy rongybábú csuklott össze. Először nem tudtam mire vélni, a dolgot, mígnem össze állt a kép.
Damont az altató ütötte ki. A terve szó szerint visszafelé sült el. Nem akartam elhinni, hogy egy vámpírt, aki igazából egy élő halott, kiüthet  néhány szem altató. Egyszerűen, nem tartottam lehetségesnek. De be kellett látnom, hogy nagyon is elképzelhető, hiszen a saját szememmel láttam. Lassan lépkedtem felé, de meg sem mozdult, úgy aludt mint a mormota. Elterült a szőnyegen és semmire nem reagált. Felemeltem a kezét, ami erőtlenül hullott vissza. Minden erő elszállt belőle. Zsebéből árulkodóan kandikált ki a gyógyszeres doboz. Jól sejtettem! Valóban altatót tett az italomba. Miután közelebbről is szemügyre vettem a dobozt, meg kellett állapítanom, hogy ez az altató az egyik legerősebb, amit kapni lehet. Még egy rövid ideig, elképedve bámultam a békésen szuszogó vámpírt, majd lassan erőt vett rajtam a fáradtság és.úgy döntöttem, ideje ágyba bújni. 


Másnap ugyan későn, viszont kipihentem ébredtem. Nyomban eszembe jutott Damon esete az altatóval, ami mosolyt csal az arcomra. A pórul járt személynek, nyoma sem volt, valószínű, hogy amint magához tért, felszívódott. Így felszabadultan, teljes lelki nyugalomban fogyaszthattam el a reggelimet. A nyugodt perceknek, egy autó érkezése vetett véget. Hallottam a kocsiajtó csapódását, majd rövidesen megszólat a csengő. Nem volt bennem semmi félsz, az a személy ugyanis, akitől leginkább tartottam, nem törné magát holmi csöngetéssel. 
Az ajtóban egy fiatal srác állt, kezében egy csomaggal. Miután átvettem a csomagot és aláírtam az elismervényt, kíváncsian bontottam fel és amint megláttam a vadonatúj telefont, már tudtam ki a feladó. A szobámba vonultam, bezártam az ajtót és már tárcsáztam is Robot.
- Szia kicsim!  – köszönt Rob.
- Köszönöm a telefont! Megmentetted az életemet.
- Mesélj, mi újság veled. – faggatott Rob.
- Azon kívül, hogy Damon pokollá teszi az életem? – feleltem elkeseredve.
- Még mindig nem bocsátott meg?
- Soha nem is fog! Tegnap altatót kevert az italomba. – meséltem el az esti kalandunkat.
- Ez tényleg aljas húzás volt! Ez a srác egy épületes bunkó… – szegény teljesen ledöbbent a hallottakon. 
- Jól sejtem, hogy visszavágtál neki? 
- De jól ám! – vigyorogtam, bár ezt Rob nem láthatta – Kicseréltem a poharakat. És miután megitta, padlóra került. Ezt szó szerint veheted.
- Kiütötte az altató? – hitetlenkedett. Ami nem is csoda, hisz még nekem sem sikerült feldolgoznom ezt az információt.
- De ki ám. Úgy terült el, mint egy darab rongy. Egyébként, tegnap megismertem valakit, akiben szintén nem tudom megbízhatok-e.
- Ki lenne ő? 
- A neve Adrian Wyman. Ő hozott haza, miután kibicsaklott a bokám. - meséltem Adrianről, Robnak.-  Lehet, hogy kezdek paranoiás lenni, de szerintem valami nem stimmel vele. Sármos, kedves, talán túlságosan is. Mondhatni minden nő álma.
- Arra gondolsz, hogy talán nem is ember? – fogalmazta meg a gondolataimat Rob.
- Pontosan arra.
- Tudod, a puding próbája az evés. A vámpíroké pedig…
- A bejárati ajtó. – fejeztem be a megkezdett mondatát.
- És az altató. – nevetett – Sajnálom, hogy nem láthattam, ahogy Damon elterült a padlón. Most legalább tudjuk, mivel lehet őt kordában tartani.
- Szerintem tudja mi történt, és nem fogja hagyni, hogy újra megismétlődjön.
- Viv… most le kell tennem. Mindjárt ideért a röntgen szemű ügynököm, és ahogy elnézem, ma bal lábbal kelt fel. – köszönt el sietve Rob.
- Még egyszer köszönöm a telefont és örülök, hogy tudtunk beszélni. – búcsúztam el tőle.


A Robbal folytatott beszélgetés után, némiképp visszatért belém az élet. Már nem agyaltam Damonon, ehelyett belevetettem magam a házi munkába. Egyedül Damon önkényesen elfoglalt szobájába nem léptem be. Jobbnak láttam az ő szobáját, nagy ívben elkerülni. Az alapos takarítás után, már csak a mosás maradt hátra. Épphogy beléptem a fürdőszobába, amikor ismét megszólalt a csengő és ezen a napon már másodszor érkezett csomagom.
Az első gondolatom az volt, hogy újfent Robert küldött valamit. Azonban ezt a gondolatot, máris elvetettem, mihelyt elolvastam a csomaghoz mellékelt levelet.

„Kedves Vivien!
A dobozban található lemez olyan bizonyítékot tartalmaz, amelyre szerintem, most van a legnagyobb szükséged. Tudom, hogy Damon téged hibáztat mindenért és azt is, hogy egy szavadat sem hiszi el. Hiába láttad előre az álmodban, a találkozást mégsem kerülhetted el vele. Neked Damon a Végzeted! Ha megmutatod neki ezt a felvételt, hidd el, gyökeresen meg fog változni a véleménye rólad. Hogy miért csak most küldtem el? Mert eddig én sem tudtam a létezéséről. Talán, most túl zavarosnak  tűnik amit írok, de mindent meg fogsz érteni, amikor megnézed a videót.Szeretettel: Zoella”

Egy percig sem haboztam. Feltéptem a dobozt, és kivettem a Zoella által említett DVD-t Izgatottan, kíváncsiságtól hajtva helyeztem be a lejátszóba a lemezt. Kb. egy percig, nem történt semmi, csak a fekete háttét villódzott. Ezután nem sokkal, megjelent a kijelzőn Zoella szobája. Majd pár másodpercre rá, nyílt az ajtó, amin Zoella és én léptünk be. Hát erre mondta azt a boszi, hogyha megnézem mindent megértek. Zoella megidézte Josht , és újra megelevenedett előttem az a bizonyos este. Közben a hetedik érzékem azt súgta, hogy nem vagyok egyedül. Anélkül is tudtam, hogy Damon a szobámban van, hogy egy pillanatra  levettem volna a tekintetem a képernyőről. Most az egyszer, nem érdekelt a megjelenése. A tegnap esti akciója, mérhetetlen haragot gerjesztett bennem, de próbáltam elfojtani, tudva, hogy ebből is csak ő kerülne ki győztesen. Hiába az elhatározás, a  kíváncsiságom erősebbnek bizonyult. Nem bírtam ki, hogy a szemem sarkából ne vessek rá egy pillantást. Damon az ajtófélfának támaszkodott és minden idegszálával a videóra koncentrált. Arcán, megmagyarázhatatlan érzelmek sora suhant át. Láttam rajta döbbenetet, határtalan dühöt, csalódást. Tekintetünk összekapcsolódott és lassan elindult felém, s közben keze ökölbe szorult. Mindketten hallottuk, ahogy a felvételen Josh kárörvendően kijelenti, elérte a célját és Damon soha többé nem fog hinni nekem. Ez volt az a pillanat amikor Damon, érzései újra feléledtek. Megtört arccal, szemében mélységes fájdalommal lépett hozzám, szorosan magához ölelt és gyengéden az állam alá nyúlva, felemelte a fejemet,  majd elgyötört, fájdalommal teli hangon, megszólalt.
- Sajnálom!