Már hajnali 4-et mutatott az órám, amikor úgy döntöttem, ideje ágyba bújni. Még sokáig nem jött álom a szememre. Gondolataim a Salvatore testvérek körül forogtak. Nem mertem elhinni a létezésüket, pedig a képek magukért beszéltek. Nem akartam egyedül hordozni e titok súlyát, viszont tudtam, hogy pár napot mindenképp várnom kell, mielőtt Jenninek elmondom, mit fedeztem fel az éjszaka. A reggeli kávé és zuhany után, ismét a laptop előtt találtam magam. Most a nevüket írtam be a keresőbe. Mistic Falls honlapja jelent meg, viszont, semmi olyat nem találtam, amit hajnalban már ne olvastam volna el. Újra és újra megnéztem a két testvér képét. A főtéren nyíltan fényképezkedtek, ami csak azt jelenthette, hogy nem tudják, hogy mik is ők valójában. Ebből arra következtettem, hogy a vámpírok észrevétlenül el tudnak vegyülni az emberek közt.
Az elkövetkezendő néhány nap, csigalassúsággal telt. Őt nap telt el a felfedezésem óta, és éreztem, már nem bírtam tovább a hallgatást.
– El kell mondanom valakinek!- kiáltottam a levegőbe. Felvettem a telefont és tárcsáztam Jennit.
- Szia Viv! – üdvözölt nevetve.
- Helló Jen! Rábukkantam valamire amit szeretném ha te is látnál. – tértem azonnal a lényegre. – Nem telefontéma, ezért jó lenne ha átjönnél.
- Megyek, ha elárulod miről van szó! – jelentette ki.
- A vámpírfilmmel kapcsolatos, amit nemrég néztünk meg! Hidd el, nagy meglepetésben lesz részed! – a válaszát meg sem várva tettem le a telefont. Még egy óra sem telt el a hívásom óta, amikor megjelent.
- Mi az a nagy titok?- nevetett , de tudtam, nem tetszik neki, hogy rébuszokban beszélek. Na, majd elmegy a kedve a nevetéstől, ha meglátja a Salvatore testvéreket.
- Miután hazamentél, az esti mozizás után, kicsit kutakodtam a neten, a vámpírlegendák után… – kezdtem bele mondandómba, de Jen félbeszakított.
- Aha, és kiderült hogy Edward Cullen létezik. – viccelte el a dolgot.
- Ha ő nem is de más igen, aki olyan, mint ő. – magyaráztam neki, és közben figyeltem az arcát. Még mindig nem vett komolyan, ezért odaültettem a géphez és megmutattam neki Stefan és Damon képét.
- Jó pasik, nem mondom, de nem értem miért mutatod nekem?. – nézett rám értetlenül.
- Nézd meg az Alapító családok képeit. – izgatottan vártam, hogyan reagál, amint felfedezi a nagy titkot. Figyeltem, ahogy a Salvatore testvérek képéhez ért és végre megértette azt, amit eddig próbáltam elmagyarázni neki. Hatalmasat sóhajtott, lassan felém fordult és felkiáltott.
- Viv, ezek a pasik nem öregedtek semmit… - ismételte meg a hajnali gondolataimat.
- Igen, már lassan 200 éve - válaszoltam halkan – Úgy mint a filmben Edward, ők sem öregedtek az évek folyamán.
A humorizálásnak már nyoma sem volt, tekintetét a monitorra szegezte és teljes extázisban bámulta a képeket. Percek teltek el , már azt hittem megnémult, amikor ijedten felkiáltott.
- Nézd a monitort!
A kijelzőn lassan bezáródott minden ablak. Megnyílt a szövegszerkesztő, mindez úgy, hogy mi semmihez sem nyúltunk hozzá. Ledöbbenve álltunk és vártuk mi fog történni. Lassan megindult a kurzor, és itt megállt bennem az ütő. Pár másodpercre rá egy üzenet jelent meg.
Bámultam a képernyőt, nem hittem a szememnek. Köpni, nyelni nem tudtam. Jó pár perc kellett, hogy feldolgozzam az imént történteket. Rövidesen újra meg mozdult a kurzor és egy név jelent meg a képernyőn.
Az elkövetkezendő néhány nap, csigalassúsággal telt. Őt nap telt el a felfedezésem óta, és éreztem, már nem bírtam tovább a hallgatást.
– El kell mondanom valakinek!- kiáltottam a levegőbe. Felvettem a telefont és tárcsáztam Jennit.
- Szia Viv! – üdvözölt nevetve.
- Helló Jen! Rábukkantam valamire amit szeretném ha te is látnál. – tértem azonnal a lényegre. – Nem telefontéma, ezért jó lenne ha átjönnél.
- Megyek, ha elárulod miről van szó! – jelentette ki.
- A vámpírfilmmel kapcsolatos, amit nemrég néztünk meg! Hidd el, nagy meglepetésben lesz részed! – a válaszát meg sem várva tettem le a telefont. Még egy óra sem telt el a hívásom óta, amikor megjelent.
- Mi az a nagy titok?- nevetett , de tudtam, nem tetszik neki, hogy rébuszokban beszélek. Na, majd elmegy a kedve a nevetéstől, ha meglátja a Salvatore testvéreket.
- Miután hazamentél, az esti mozizás után, kicsit kutakodtam a neten, a vámpírlegendák után… – kezdtem bele mondandómba, de Jen félbeszakított.
- Aha, és kiderült hogy Edward Cullen létezik. – viccelte el a dolgot.
- Ha ő nem is de más igen, aki olyan, mint ő. – magyaráztam neki, és közben figyeltem az arcát. Még mindig nem vett komolyan, ezért odaültettem a géphez és megmutattam neki Stefan és Damon képét.
- Jó pasik, nem mondom, de nem értem miért mutatod nekem?. – nézett rám értetlenül.
- Nézd meg az Alapító családok képeit. – izgatottan vártam, hogyan reagál, amint felfedezi a nagy titkot. Figyeltem, ahogy a Salvatore testvérek képéhez ért és végre megértette azt, amit eddig próbáltam elmagyarázni neki. Hatalmasat sóhajtott, lassan felém fordult és felkiáltott.
- Viv, ezek a pasik nem öregedtek semmit… - ismételte meg a hajnali gondolataimat.
- Igen, már lassan 200 éve - válaszoltam halkan – Úgy mint a filmben Edward, ők sem öregedtek az évek folyamán.
A humorizálásnak már nyoma sem volt, tekintetét a monitorra szegezte és teljes extázisban bámulta a képeket. Percek teltek el , már azt hittem megnémult, amikor ijedten felkiáltott.
- Nézd a monitort!
A kijelzőn lassan bezáródott minden ablak. Megnyílt a szövegszerkesztő, mindez úgy, hogy mi semmihez sem nyúltunk hozzá. Ledöbbenve álltunk és vártuk mi fog történni. Lassan megindult a kurzor, és itt megállt bennem az ütő. Pár másodpercre rá egy üzenet jelent meg.
„Felfedezted a titkunkat! De jól vigyázz, nem tudhatod, mikor futunk össze a sötét utcán! "
Bámultam a képernyőt, nem hittem a szememnek. Köpni, nyelni nem tudtam. Jó pár perc kellett, hogy feldolgozzam az imént történteket. Rövidesen újra meg mozdult a kurzor és egy név jelent meg a képernyőn.
"Damon"
AZTAA Mást nem tudok mondani nagyon izgii:D
VálaszTörlés