18. fejezet. A " Csábítás "

- Dánia? Ugye csak viccelsz? – néztem rá meglepetten.
 - Öltözz át és ne kérdezősködj! Elég, ha egyelőre ennyit tudsz! – fagyos tekintetéből megértettem, hogy cseppet sincs vicces kedvében. Letettem a további kíváncsiskodásról. Jobbnak láttam, ha mostantól kezdve, csak akkor szólalok meg, ha feltétlenül muszáj. Némán vettem elő a bőröndöt és gyorsan átöltöztem. Damon minden mozdulatomat árgus szemmel leste. Figyelő tekintetétől kísérve, szálltam be a kocsiba. Tudtam, hogy csak a Harwich - Esbjerg közt közlekedő komppal juthatunk el Dániába. Viszont erre a kompra a helyfoglalást, már napokkal az utazás előtt jelezni kell. Kíváncsi voltam, Damon gondolt-e erre, mégsem szóltam egy szót sem. A kellemes meleg, olyannyira elbágyasztott, hogy a szememet már csak nehezen bírtam nyitva tartani. Lassan erőt vett rajtam a fáradtság, és kimerülten álomba merültem.

 Csaknem a teljes utat végig aludtam. Damon lágy hangja, ébresztett.
 - Ébresztő Csipkerózsika! A hajó, ami kiskegyedet elviszi Dániába, előállt. – mutatott a kikötőre.
 A hajót megpillantva, azonnal leesett, hogy nem a kompot választotta, úti célunk eléréséhez. A kikötőben egy fekete jacht horgonyzott, oldalán hatalmas betűkkel a „ Csábítás” felirat virított.
- Ez nem a Harwich-Esbjerg komp! – kínomban csak ennyit sikerült kinyögnöm.
 - De nem ám! – vigyorgott rejtélyesen Damon – Senki sem fog zavarni minket! Itt nem tudsz elmenekülni előlem, hacsak nem ugrasz a tengerbe.
- Nehogy azt mondd, hogy te leszel a hajóskapitány! – néztem rá kérdőn.
 - Miért? Talán elképzelhetetlen, hogy el tudom kormányozni, ezt a bárkát? – felhúzott szemöldöke és csúfondáros mosolya elárulta szándékát. Titokban reméltem, hogy ez is csak a szokásos, gonosz tréfáinak egyike és hamarosan megpillanthatom a kompot. Azonban minden reményem tovaszállt, s helyét a harag vette át, amint Damon kiszállt a kocsiból és elindult a hajó irányába. Félúton megfordult, kezével intett, hogy kövessem. Dühösen indultam utána, biztos voltam benne, hogy ő ezt már a kiszabadításom előtt eltervezte. Erre utalt a kikötőben horgonyzó jacht is.
 - Aljas vagy! Tőrbe csaltál! Azért akarsz Dániába vinni, hogy bevégezd Alexander tervét, ugye? - mérgesen estem neki, ott püföltem ahol értem - Személyesen akarsz átadni Sebastiannak? Tudod mit, akkor inkább a tengert… - Damon nem várta meg, hogy befejezzem a mondatot. Szorosan magához ölelt, majd pillanatokon belül a hajón találtam magam.
 - Na, ide figyelj! – sziszegte a fogai közt. Szemei mérgesen villogtak, - A te külön utad és az önfejűséged miatt kellett megterveznem a szökésünket. Sem a kompot, sem a vonatot nem vehetjük igénybe. Mindkettőt könnyű lenyomozni, és a te Sebastianod is ezekkel fogja kezdeni. Egy ismerősöm, tartozott egy kis szívességgel, így jutottam a "csábításhoz", még évekkel ezelőtt. És, hogy megnyugtassam azt a makacs kis fejecskédet, könnyedén elkormányozom, akár több ezer mérföldre is!
 
Damon szavai ráébresztettek arra, milyen igazságtalanul bántam vele. Tudtam, hogy sürgősen bocsánatot kell kérnem tőle, különben tényleg a sorsomra hagy.
- Sajnálom… - mondtam halkan, fejemet lehajtva – Hogyan tehetném jóvá? – elhatároztam, bármit is kér, megteszem.
- Hm.. – mosolygott Damon, arca lassan közeledett az enyémhez – A szökésünk tervezésekor, mindenről gondoskodtam, kivéve egy dolgot…
- Miről feledkeztél meg? – puhatolóztam, bár sejtettem hogy a válasz nem lesz ínyemre.
 - A tengeren nem tudok vadászni, úgyhogy önkéntes véradóra lesz szükségem. – szavaitól kirázott a hideg. A gondolattól, hogy Damon belém mélyeszti hegyes szemfogait, még a lélegzetem is elállt. Mégis úgy döntöttem, teljesítem a kérését.
 - Rendben, vállalom! – válaszoltam, remegő hangon.
- Jól meggondoltad? – bámult rám, hitetlenkedve – Akár meg is ölhetlek. A véred illata, átkozottul ínycsiklandó, nehéz lesz leállnom, ha egyszer megkóstolom.
 - Bízom benned! – hirtelen ötlettől vezérelve, gyors csókot nyomtam ajkára. 


Mielőtt ideje lett volna belemélyedni a csókba, gyorsan elhúzódtam és ráparancsoltam, hogy hozza fel a fedélzetre a bőröndömet. Az a férfi aki soha életében nem tűrte el senkitől a parancsolgatást, most, némán indult a kocsihoz. Éreztem, hogy sikerült megint felhúznom, ezért gyorsan elindultam, a felfedező körutamra. Három keskeny lépcső vezetett egy aprócska konyhába. A bejárat mellett, egy kényelmes sarokgarnitúrát pár lépésre tőle egy konyhaszekrényt és egy gáztűzhelyt pillantottam meg. Tovább haladva a hajó belsejébe, tágas nappalit fedeztem fel, amiben kényelmes kanapé, két fotel, beépített bár, és egy szintén beépített, hatalmas LCD - TV szolgálta a lakók kényelmét. Ebben a helyiségben a fehér és kék szín uralkodott. A falakat halványkékre festették, amihez színben passzoló puha szőnyeget választottak. Az összhatást azonban a hófehér bőrkanapé, a hozzá tartozó fotelek és a padlóig érő királykék sötétítőfüggöny tette tökéletessé. A látvány lenyűgözött. A kábulatból magamhoz térve, elindultam a kabinok irányába. A következő ajtón benyitva, nem várt meglepetés fogadott. A helység, amit kabinnak gondoltam, nem volt más, mint egy raktár. Azonnal tudtam, csak egyetlen hálófülke van a hajón. A szívem a torkomban dobogott, úgy indultam tovább a következő és egyben utolsó ajtóhoz. Belépve a szobába, azonnal szembetűnt, a tükörfal, ami egy gardróbot rejtett. Szemben a gardróbbal, csaknem az egész szobát betöltő, franciaágy állt. Az ágytól balra, nyílt a fürdő, amiben egy süllyesztett kád, egy mosdó, és egy zuhanyfülke kapott helyet. A hajón látottaktól, kezdett érlelődni bennem a gyanú, hogy a „Csábítás” nem hétköznapi jacht. 


Megfordultam, hogy elinduljak a fedélzetre, amikor az ajtóban Damonba ütköztem. Hiába próbáltam kikerülni, elállta az utamat és lépésről-lépésre terelt vissza a kabinba. Sajnos csak későn jöttem rá, mire készül. Addig hátráltam, amíg az ágy szélében meg nem botlottam. Tehetetlenül zuhantam az ágyra, amit Damon azonnal ki is használt. Combjaimat satuba fogva, térdelt fölém. Szemeiben izzott a vágy, miközben ujjaival végigsimított az arcomon, és mélyen a szemembe nézve, hajolt egyre közelebb.
- Ugye, jól gondolom, hogy ez nem egy szokványos jacht? - törtem meg a csendet.
 - Igaza van Miss. Holmes, magácskának semmi sem kerüli el a figyelmét! A „Csábítás” olyan pároknak készült, akiknek nem hiányzik a kiszolgálás, akik kettesben akarják élvezni az élet örömeit a nyílt tengeren, vagy óceánon. Nászutasok bérelték ki, a mézesheteik kellemes eltöltésére.
Elképzeltem, mi minden történhetett ezen a hajón, és a gondolatba szó szerint belepirultam. Éreztem, hogy az arcom tűzben ég. Elfordítottam a fejem, és a kabin ablakát kezdtem tanulmányozni. Majd tekintetem lassan a tükrös gardróbra tévedt, ahol megpillantottam, önmagam és Damont. Az arcom, kipirult, hajam összekócolódott, Damon, fölöttem térdelt, és a nyakamon vadul lüktető vénára tapadt a tekintete. Már nem csak az arcom tüzelt. Minden porcikámban eluralkodott a vágy. Felhevült testemre válaszolva, Damon csókkal zárta le az ajkaimat. Csókja égette a számat, miközben nyelvével bebocsátást kért. Mialatt nyelveink érzéki táncot jártak, kezei sem maradtak tétlenek. Egyik kezével, a derekamat ölelte, másikkal a nyakamat cirógatta, majd a felsőm alá csúsztatta. Érintéseinek nyomán, égett a bőröm. Ajkai szenvedélyesen ostromolták az enyémeket. Hirtelen azonban vége szakadt a szenvedélyes ölelkezésnek.
- Ideje elindulnunk. – közölte Damon rideg hangon, amitől azon nyomban kijózanodtam. – Azt viszont megígérem, hogy hamarosan folytatjuk, amit most elkezdtünk.
- Azt te csak hiszed! – vágtam vissza.
- Vivien, legkevesebb egy hétig, össze leszünk zárva. Nem tagadhatod, elég, ha csak megcsókollak, máris a karjaimba omlasz. Mégis, hogyan akarsz kitérni előlem, ezen az öklömnyi helyen?
- Egy hétig? – kérdeztem vissza ledöbbenve – Dániába, még komppal is max, 16 óra az út.
- Az meglehet, viszont a mi úti célunk a Bornholm sziget, ami régen a templomos lovagok rejtekhelyéül szolgált. – jelentette ki Damon.
- Hallottam már róla. Svédország, Lengyelország és Dánia közt fekszik. Hivatalosan negyven éve csatolták Dániához.
- Mi pedig Svédországot és Norvégiát megkerülve, Lengyelország felől fogjuk megközelíteni a Templomosok szigetét.
- Miből gondolod, hogy itt nem fog ránk találni Alexander és Sebastian? – puhatolóztam.
  - Mert ezt a szigetet, csak a hajóstérképeken jelölik. A normál földrajzi térképeken névtelenként szerepel. Most viszont, valóban ideje felhúzni a horgonyt, mielőtt kifutunk az időből. Egy szempillantás alatt, tűnt el mellőlem. Tekintetemet körbejáratva a szobán, a bőröndömet kezdetem keresni, amit az ágy mellett meg is találtam. Kivettem a kedvenc farmerom és egy lila pólót. A fürdőben, beálltam a zuhany alá, és hosszan folyattam magamra a meleg vizet. A raboskodás, minden nyomát le akartam mosni magamról. A frissítő zuhanyt követően, egy szál törölközőben léptem a hálófülkébe. Az ágyon fekvő Damon, azonnal dejavu érzést keltett bennem. Nem is olyan régen, a szobámban játszódott le hasonló jelenet…