Hogy az a… Ekkora hülye is csak én lehetek! Hát nem tanultam semmit, abból, ami hetekkel ezelőtt történt? Damon, ugyanígy talált meg, akkor is, amikor kutatni kezdtem utánuk. Azóta, legalább a laptopot le kellett volna cserélnem, de nem, én marha, még erről is megfeledkeztem. Tessék, most pedig, csupán napok kérdése, hogy ismét rám találjon. – szidtam magam az elővigyázatlanságom miatt.
Mérgemben, kicsit erősebben csaptam le a laptop tetejét, de már az sem érdekelt, ha összetörik az a nyavalyás gép. Minél előbb ki akartam szabadulni, a szobából, ezért gyorsan a szekrényhez léptem, kivettem egy szürke farmert és egy fekete felsőt, így a ruházatom is tükrözte a pillanatnyi hangulatomat. Most mindennél jobban vágytam a szabadba, ahol kiszellőztethetem a fejem. Az elfojtott düh, átjárta testem minden porcikáját, viszont azzal nagyon is tisztában voltam, hogy ebben a helyzetben, csakis magamat okolhatom. Az ostobaságom, sodort megint bajba. Annyira örültem, hogy eltűnhettem, Damon közeléből és reméltem, hogy jó hosszú ideig nem is hallok róla. Erre, tessék, mi van? Már első nap, felfedem, a tartózkodási helyem. Bevágtam magam mögött az ajtót, majd dühösen szedve a lépcsőfokokat, trappoltam le a földszintre. Az előtérbe érve, megakadt a tekintetem, egy kisebb helyiségen. Sarkig tárt ajtaja, csábítóan hívogatott. Egy láthatatlan erőnek engedelmeskedve léptem be az ajtón. A könyvekkel roskadásig megrakott polcokból, és a széles íróasztalból, arra következtettem, hogy ez lehet Christian irodája. Az íróasztalon egy névjegy hevert, amit gondolkodás nélkül ,kézbe vettem. A következő szöveg állt rajta.
„ Leavold Movie Entertainment Los Angeles
California”
Úgy dobtam el a kártyát, mintha tűz égette volna meg a kezem.
- Atya ég, Christiané a negyedik legnagyobb filmstúdió Amerikában! Akkor viszont azt nem értem, miért él itt? – tettem fel magamnak, hangosan a kérdést.
- Egy szóval sem mondtam, hogy itt élek! A világ minden táján, vannak házaim, és lakásaim. Még Párizsban is! – súgta a fülembe Christian.
Christian, hirtelen felbukkanása, annyira váratlanul ért, hogy egy pillanatra, még a szívverésem is kihagyott.
- Ez a ház, a rejtekhelyed? – kérdeztem rá nyíltan.
- Igen! – Egy szempillantás előtt elém került, tekintetemet fogva tartva, lépett egyre közelebb, egészen addig, amíg az íróasztal szélének nem ütköztem. Innét, már nem volt hova menekülnöm – Amerikában élek, onnét ismerem Stefant és Damont is. Ide akkor jövök, ha el akarok rejtőzni a nyilvánosság elől. Ellenben, nagyon nem tetszik, hogy kutakodsz a holmijaim közt. A kíváncsiságod fogja a vesztedet okozni…
- Ez már bekövetkezett! Damonra is így… - szóltam el magam, amire Christian azonnal felfigyelt.
- Damonra is így… Folytasd! – ismételte meg az utolsó mondatomat.
- Egy közös mozizás Jennivel, indította el az egész lavinát. Egy vámpírfilmet néztünk, és aznap este, kezdtem el kutatni „utánatok”. Mistic Falls archívumában akadtam, a Salvatore testvérekre. Néhány nap elteltével, Damon feltörte a laptopomat, és a szövegszerkesztőn keresztül üzent, majd hamarosan megjelent Modburyben, ahol laktam. Ma újfent megjelent a gépemben… - ismét későn kapcsoltam, hogy megint eljárt a szám. A mai üzenetet titokban akartam tartani, de ma semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném. Christian közelsége teljesen összezavart.
- Mi állt az üzenetben? – faggatott tovább, dühtől szikrázó tekintettel.
- Megköszönte, hogy elárultam neki, hol bujkálok.
- Hamarosan kiderül, hogy csak blöffölt-e, vagy valóban rájött hol vagy. Ha gondold, elrejthetlek előle a Párizsi lakásomban. - hálás voltam a felajánlott segítségért, azonban úgy döntöttem, hogy nem fogok elmenekülni Damon elől, amit azonnal közöltem is Chrissel.
- Tudod Vivien, arra számítottam, hogy a költözés mellett döntesz, de megint megleptél. Kezdem érteni, mivel csavartad el Damon fejét. – arcunkat csupán néhány centi választotta el, olyan közel hajolt hozzám.
- Dehogy csavartam el! – ellenkeztem hevesen, miközben a szívem a torkomban dobogott. Nem értettem, hogy lehet ilyen hatással rám Chris – Látod, ahogy sikerült lefektetnie, máris továbblépett.
Basszus! Mit beszélek én itt? Épp most tárgyalom ki a szerelmi életem egy „pasival”. Hát tényleg nem vagyok normális! – elmélkedésemből, Christian hangja rázott fel.
- Tévedésben vagy! Ismerem Damont és tudom, hogy bánik a nőkkel! Rólad viszont nem képes lemondani! Mit gondolsz, miért nyomoz most is utánad! – nézett rám kérdőn Chris.
- Erre nagyon egyszerű a válasz! – feleltem - Csorbát szenvedett a férfiúi méltósága azáltal, hogy faképnél hagytam. Ezt nem tudja elviselni!
- O.K! Ha te így gondolod! - zárta le a témát.
- Chris, lehetünk mi barátok? – kérdeztem remegő hangon. Christian, megsimogatta az arcomat, és lágy csókot lehelt ajkaimra, majd néhány másodperc után, így szólt – Nem Vivien, köztünk a barátság szóba sem jöhet!
Könnyes szemmel menekültem ki Chris irodájából. A szobámban bezártam az ajtót, és lerogytam az ágyra. Sírás fojtogatta a torkomat, Chris elutasítása, iszonyatosan fájt. A párnába fúrtam a fejem, és szabad folyást engedtem a könnyeimnek, így sírtam álomba magam.
Másnap reggel azzal az elhatározással indultam a konyhába, hogy nem emésztem magam sem Chris, sem Damon miatt. Elrejtem az érzéseimet, így még egyszer nem sebezhet meg senki. A konyhába érve, töltöttem magamnak egy pohár kávét és készítettem két szelet pirítóst, amit egy kistányérra tettem. Úgy döntöttem, hogy a szobámban TV nézés közben eszem meg.
A lépcsőn összefutottam Jennivel és Stefannal. Pechemre, el kellett utazniuk, de megígérték, hogy két nap múlva újra itt lesznek.
- Nyugi Vivien! Chris vigyáz rád! Tudom, hogy összetört a mobilod, ezért szeretnénk, ha ezt elfogadnád. – nyomott a kezembe Stafan egy dobozt , ami egy új telefont rejtett. A meghatottságtól, néhány pillanatig megszólalni sem tudtam, majd mindkettejüknek egy- egy puszival köszöntem meg az ajándékot.
Mivel Jenny és Stefan elutazott, az egész napot a szobámban töltöttem. Vágytam a friss levegőre, viszont Chris-t látni sem akartam, ezért az önkéntes száműzetés mellett döntöttem. A magammal hozott könyvek és a TV, egész jó időtöltésnek bizonyultak. Már kezdett alkonyodni, amikor felhívott Jen. Boldogan mesélte, hogy Stefan megkérte a kezét. Szívből örültem a boldogságuknak és gratuláltam nekik. Lefekvés előtt, hosszan áztattam magam a kádban, minek következtében, sikerült viszonylag gyorsan elaludnom.
Másnap reggel, ismét kávéval kezdtem a napot. A konyhában Chris-be botlottam, elmotyogtam egy halk „Jó reggeltet”, kitöltöttem a kávémat és indultam vissza a szobámba. Chris azonban, testével elzárta előlem az utat.
- Hova, hova ilyen sietősen? – gúnyolódott.
- Közöd? – vágtam vissza, dühösen. – Azt javaslom, ne raboljuk tovább, egymás idejét!
- Nem áll jól neked, a mártír szerep! Azért játszod a durcás kislányt, mert nem akarok a barátod lenni? Meg sem kérdezed, miért válaszoltam, "nemmel"?
- Már nem érdekel! Szállj már le rólam! – vetettem oda foghegyről.
- Tudod mi vagy te? Egy akaratos kis liba! – viszketett a tenyerem, hogy felpofozzam. Cinikus mosolya láttán nem is haboztam tovább, ütésre emeltem a kezem.
- Nocsak, a kiscicának karmai is vannak! - súgta a fülembe, miközben mindkét kezemet lefogva a falnak szorított. – Ha az ágyban is ilyen tüzes vagy, nem is csodálom, hogy Damon, nem tud ellenállni neked.
Valahogy sikerült kiszabadítanom magam az ölelésből. Lélekszakadva rohantam fel a szobámba. Úgy döntöttem, ezt a napot házon kívül töltöm. Már az sem érdekelt, hogy összefuthatok Damonnal. Felvettem egy fehér sportcipőt, magamhoz vettem a kabátomat, és elindultam a földszintre. Lett volna rá egy fogadásom, hogy Chris ismét megjelenik, mielőtt elhagyom a házat, így már meg sem lepődtem, amikor meghallottam a hangját.
- Hova mész?
- El! Majd jövök… valamikor! – feleltem, hátra sem nézve.
- Rendben! Jó mulatást! – köszönt el Chris.
Gyanúsan könnyen engedett utamra, de most valahogy ez sem érdekelt. Örültem, hogy a friss levegőn lehetek, és nem keseríti meg senki az életemet Élveztem a csendet és a nyugalmat. Talán ezért nem is figyeltem az óvatosságra,s talán ezért nem is vettem észre, azt a fekete MG-t, ami lassan közeledett felém. Már csak akkor eszméltem fel, amikor mellém ért és lelassított. Az elektromos ablak, lassan leereszkedett, és egy vakítóan kék szempár tekintett rám, egy igen ismerős arcból.
- Hello Vivien! Mondtam, hogy megtalállak!
Szia!
VálaszTörlésjuhhéé!! Megtalálta Damon! Ennek annyira örülök!!:-)))
Hajrá Damon! :-)))
Kriszta
O.o Ez jó kis fejezet volt....Kár,hogy nem lett semmi Cris és Vivien között :(...Nagyon jó volt a befejezés:D
VálaszTörlésKövit lécci tedd fel gyorsan már...nem tom befejezni se a mondatot annyira izgulok...xD
Awww! Én még úgy bírtam volna ha húzod még egy kicsit ezt a Chris Vivien kapcsolatoooot! :DDD De érzem lesz még itt valami csavar, Chrisnek lesz még itt szerepe. (remélem!:P)
VálaszTörlésPussz!!
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászolásokat és örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet is! Senki ne mondjon le Chrisről és Vivienről! :) A következő fejezetben Viv, két tűz közé kerül, ugyanis Damon is beköltözik Chrishez! :) Ennyit, ízelítő gyanánt! :)
Üdv: Myka
Szia Dzseni vagyok
VálaszTörlésnagyon jó lett ez a fejezet és Demon végre meg találta Vivien-t.
Hello.
VálaszTörlésÉn nem mondok le Chrisről és Vivienről. :D Vagyis egy ideig. Én ki próbálnám hogy ők össze jönnek és megnézni hogy Damon milyen féltékeny. :D
És megjelent Damon! Annyira titokzatos és ijesztő volt ahogy megjelent.
Na ezek után mi lesz?! :D
Puszi: And
Sziia!
VálaszTörlésÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!! Annyira ott van!! Olyan jóóó!!! Kíváncsi vagyok Damon mit fog ahhoz szólni, hogy beindult a Kémia Chris és Vivien között. Tuti kész lesz!! Olyan jó, hogy oda költözik, így legalább idegeskedik egy kicsit, a közötte és Viv között kialakuló szerelem miatt is! De maradjunk a témánál! Remélem Chris támad meg minden!!! Imádom nagyon, és téged is és siess a kövivel, nagyoooooooooon!!! Ha nem hozod hamar megkeresem a lakáscímed és oda megyek hozzád elolvasniiiiiiiiiiiii! xxDD
Puszil,
hű komizód, olvasód,
Sári.
Szia mindenkinek újra!
VálaszTörlésNagyon boldog vagyok, hogy ilyen sokan írtatok és a tetszik gombra közel 30-an nyomtatok rá! Mindenkinek nagyon köszönöm! Sietek az új fejezettel, és ígérem fordulatokban, gazdag részt fogok hozni!
Üdv: Myka
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett a fejezet. Kíváncsian várom a folytatást.
Szia