21. Fejezet A Vágy fogságában

   
                                            +18


A mámortó ölelkezéstől megrészegülve, testem minden ízében remegve, támaszkodtam a zuhanyzó csempézett falának. Mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam, így próbáltam lecsillapítani, izzó testem és megzabolázni, szemérmetlen gondolataimat. Damon férfias teste, érzéki csókjai és simogatásai, elképesztő erővel hatottak rám. A bűvkörébe vont és nem is engedett onnét szabadulni. Viszont az is igaz, hogy a menekülés gondolata, még csak fel sem merült bennem. Damon iménti kijelentése, tudatosította bennem, hogy ha hagyom magam az árral sodortatni, és nem görcsölök tovább a sorsomon, életem legcsodálatosabb utazásában lehet részem. Az elmúlt néhány percben, pedig azt is bebizonyította, amit már régóta sejtettem, hogy rendkívüli szerető.


 Damon ismét észrevétlenül tűnt el mellőlem, amit én kihasználva, a hálókabinba siettem és felöltöztem. A szokásos farmer és póló összeállítás mellett döntöttem. A szívem, már szabályos ütemben vert, és a testem is lenyugodott. Azon gondolkodtam, hogyan tölthetném el úgy az időt, hogy ne lebegjen állandóan a szemem előtt, Damon csodálatos teste. Amint megpillantottam a laptopot a bőröndömben, ez a gondom is egy csapásra megoldódott. Kényelmesem elhelyezkedtem az ágyon, ölemben a laptoppal. Megnyitottam az email fiókomat, remélve, hogy a kiadóm, újabb munkával látott el. És szerencsére nem is kellett csalódnom. A sok kézirat láttán megnyugodtam. Azonnal bele is vetettem magam a munkába. Az erotikus tartalmú regény, viszont cseppet sem könnyítette meg a helyzetemet. Gyakran azon vettem észre magam, hogy kettőnket képzelem a szereplők helyébe.

 A fordítás hosszú órákra lekötött. Hajnali egy órakor, már alig bírtam nyitva tartani a szemeimet, mégis folytattam a munkát, egészen addig, amíg a fáradtságtól, le nem csukódtak. Félálomban érzékeltem, hogy valaki kiveszi a kezeim közül a laptopot, a párnára fektet, és vetkőztetni kezd. Nem ellenkeztem, hisz erőm sem volt hozzá. Pillanatokon belül, pedig, már az álmok birodalmában jártam. Az álmom főszereplője, ki más lehetett volna, mint Damon.

 Másnap reggel, gyengéd érintésre ébredtem. Azonnal felpattant a szemem. Damon a nyakamat és vállamat cirógatta, majd ujját a pólóm nyakkivágásába csúsztatta és rövid, de annál tüzesebb csókot nyomott az ajkaimra. 


- Jó reggelt! – súgta a fülembe. – Figyeltelek, amíg aludtál. Beszéltél álmodban, és a nevemet sóhajtottad. Könyörögtél, hogy ne hagyjam abba, hogy csókoljalak még… -  kezemet Damon szájára nyomtam, úgy próbáltam elhallgattatni.

 - Az nem létezik! Rólad álmodni? Én? Soha! – ellenkeztem hevesen, túlságosan is hevesen.

- Vivien, nem lenne belőled jó pókerjátékos! – vigyorgott Damon – Nem tudsz hazudni! A tested elárul. 


- Rendben, bevallom, rólad álmodtam. Tetszel, és jól csókolsz, de ennyi és nem több. – jelentettem ki.

- Hm… szóval jól csókolok, viszont nem a csókjaim miatt a omlottál a karomba. Ha akarom, már a fürdőben a magamévá tehettelek volna, és most nem lenne miről vitatkoznunk. Az apró sikolyok és nyögések, pedig amiket az ujjaimmal előcsaltam belőled, miközben mélyen benned… 


- Hagyd abba! – sóhajtottam könyörögve.

- Nem… Jobb ötletem van! Megvalósítjuk az álmodat!
 
A következő pillanatban, Damon már fölöttem térdelt. Vállamnál fogva szegezett a ágyhoz, s miközben mélyen a szemembe nézett, egyetlen rántással tépte le rólam a pólómat. Sóvár pillantása, amivel csupasszá vált melleimet bámulta, perzselte a bőrömet. Végtelen lassúsággal hajolt a melleim fölé, ajkai közé zárva ágaskodó mellbimbómat. Lágyan harapdálta, szívta, én pedig tehetetlenül dobáltam magam alatta. Érintései nyomán, testem minden porcikáját elöntötte az emésztő tűz. Gyomrom görcsbe rándult, amint megéreztem kezét, a bugyim szegélyénél. Ujjait finoman végighúzta a bokámtól, a térdemen keresztül a combom belső feléig, újabb és újabb remegéshullámot indítva el a testemben. Amikor ajkaival is megtette ugyanezt az utat, és forró leheletét megéreztem a combomon, felsikoltottam a vágytól. Belemarkoltam, dús, sötét fürtjeibe, úgy húztam magamhoz. Úgy éreztem, belehalok, ha nem csókol meg azonnal. Damon, mintha tudta volna, mire vágyom, szenvedélyesen tapadt az ajkaimra. Csókja forrón égette a számat, nyelve azonnal befurakodott ajkaim közé. A perzselő csók közben, mellemet, hasamat, majd ismét a combomat cirógatta, s közben lehúzta rólam a bugyit is. Érintései a végtelenségig korbácsolták a vágyamat. Ajkaimtól elszakadva, apró csókokkal borította a nyakamat, a vállamat, majd egyre lejjebb a haladva, combjaimat gyengéden szétfeszítve, ajkával kezdett ingerelni. Hangosan sikoltottam az őrjítő kéjtől. Behunytam a szemem, úgy adtam át magam, érzéki kényeztetésének. Rövidesen, ölem mélyéről, forró hullámok indultak el, Damon izgató nyelvjátékának köszönhetően.

- Damon kérlek, nem bírom tovább! – könyörögtem egész testemben remegve.

Amikor Damon abbahagyta a őrjítő játékot és fölém hajolt, türelmetlenül próbáltam megszabadítani fekete ingétől. Remegő ujjakkal gomboltam ki, és minden egyes szabaddá vált bőrfelületet, csókokkal borítottam be. Kezemmel kitapogattam vágya bizonyítékát, és a nadrágon keresztül kezdtem simogatni. Damon hangosan felsóhajtott, amint megérezte ujjaimat. Pillanatok alatt megszabadult a zavaró ruhadaraboktól és kezemet férfiasságára szorította. A kölcsönös kényeztetést, már ő sem bírta sokáig elviselni. Erre vallott hangos nyögése is. Tekintetemet fogva tartva, feküdt a combjaim közé.

- Akarlak! Most!- hangja nyersen csengett, a visszafojtott szenvedélytől.

Pillantását meg akkor sem szakította el az enyémtől, amikor egy erőteljes lökéssel a testembe hatolt. Az izgalomtól vadul kalapáló szívvel, fogadtam Damon lökéseit. Fejét magamhoz húzva, vadul csókoltam ajkait, miközben csípőjének mozgása egyre gyorsult. Hasamat és ölemet forróság árasztotta el, a feszültségtől alig kaptam levegőt. A gyönyörtől kicsordultak a könnyeim, és végigfolytak arcomon, amit Damon, ajkaival itatott fel. Mikor megéreztem, hogy közeledik a beteljesülés pillanata, a dereka köré fontam a lábaimat. Testem megfeszült, majd a világ körülöttem apró darabokra hullott szét, a vulkánkitöréshez hasonló robbanásban. Ugyanebben a pillanatban Damon is elérte a csúcspontot, fojtottan felkiáltott és megvonaglott.

Homályosan érzékeltem a külvilágot, de sem, gondolkozni sem megmozdulni nem tudtam. Beletelt egy kis időbe, míg a szívdobogásom lecsillapodott. Damon rajtam feküdt, lábaim még átkulcsolták a csípőjét, karjaink összefonódtak. Arcra a vállamon nyugodott. Testén még mindig, gyenge remegések futottak végig. Szerettem volna örökké így maradni, ilyen közel hozzá, de tudtam ez lehetetlen.

Sejtettem, hogy ez az idilli állapot hamarosan véget ér. Nem is kellett sokat várnom a kijózanodásra, mert még aznap este bekövetkezett a katasztrófa…